2014. június 22., vasárnap

Sehonnai testvérpár

*Amy Thomson*

  A szüleimnek mindig is nagy tervei voltak. Semmi lehetetlen nem tűztek ki maguk elé, már gyerekkorukban sem. Az apám nem akart űrhajós lenni, az anyám pedig egyszer sem gondolt bele milyen lehet átvenni egy szépségkirálynőnek járó szalagot. Sokkal realisztikusabb tervei voltak. Apám nyolc éves korában eldöntötte, hogy vállalatot fog vezetni, és miután ezt eldöntötte semmi másra nem koncentrált. Az anyám valami irtó unalmas, nagyon matekos munkát választott magának. Két barátjuk mutatta be őket egymásnak, még az egyetemi éveik alatt. Egyikük sem volt túl nagy rabja a szerelemnek, sokkal inkább a munkának. Hasonló mentalitásuk miatt viszont nagyon jól bírták egymás társaságát. Két évvel azután, hogy anyám - aki egy évfolyammal apám alatt járt - befejezte az egyetemet, összeházasodtak. Azután egy évvel megszületett a bátyám. Imádni való, kopasz babaként látta meg a napvilágot. Mindenkit elvarázsolt a nagy szemeivel és a tanulékonyságával. Kivéve Mr. és Mrs. Thomson-t. Gabe törhette magát bármennyire sosem érte el azt a szintet amit a szüleink természetesnek vettek. Gabe nőtt, s apám vállalata is amit még a születése előtt alapított. Abban az évben amikor Gabe négy éves lett megszülettem én. Szőke, hajas babaként amilyen az apám is volt. Addigra a cége olyannyira kiterjeszkedett, hogy én tejjel, mézzel folyó Kánaánba születtem. Bármit megkaptam amire csak vágytam, kerüljön bármennyibe. A szüleim elismerésen és szeretetén kívül.

***
 Négyéves korom körül menthetetlenül vágytam a szüleim figyelmére. Állandóan totyogtam utánuk, lerázhatatlanul. Legalábbis egy bizonyos napig.
 Az anyám az óriási dolgozó szobájában rendezgetett egy nagy kupac iratot amikor megjelentem. Az egész kezem, az arcom és még a szőke loknijaim is ragadtak a csokifagyitól amit az ajtó előtt ettem. Fontos szabály volt, hogy a dolgozó szobában, a hálószobában, a nappaliban, a nem hasznát szobákban és a konyha azon részén ahol az anyám az arany tányérjai és evőeszközei voltak - amikkel nem szabadott enni - tilos volt bármi olyat vinni ami egy kicsit is hajazott az ételre. Tehát amikor meglátta a kezemben a fagyit dühösen küldött vissza a folyósora. Gyorsan ettem, hogy minél előbb bemehessek, biztosan ezért lettem olyan mindenhol. amikor anyám meglátott az íróasztala mellett csettintett egyet a nyelvével.
   - Nem, Amy, nem szabad - rázta a fejét. - Anya dolgozik szóval menjél el szépen játszani.
   - Anyuci játszol velem? - összeráncolta a szemöldökét.
   - Mondom már, hogy dolgozom. Ne tévessz engem össze holmi játszó pajtásoddal! Én az édesanyád vagyok, nem az a dolgom, hogy játsszam veled.  Egyébként is hogy nézel ki? - végignéztem a ruhámon amin nem láttam semmi feltűnőt, közben bizonytalanul előre nyújtottam a kezeimet. -  Hozzá ne nyúlj ilyen kézzel az asztalomhoz! Az ég áldjon meg Amy, tudtam én, hogy fel kellene fogadnunk hozzád valakit, de apád akkor is játszotta az eszét!
 Az apám túlzottan paranoiás volt. Féltette a vagyonát, minden apró-cseprő holmiját és legfőképpen saját magát. Nem engedte meg, hogy bébiszittert vagy hasonlót fogadjanak fel anyámmal. Nem attól tartott, hogy majd a bátyámnak vagy nekem valami bajunk lesz, hanem attól, hogy a kedves mosoly mögé rejtőzött idős hölgy egy enyveskezű tolvaj, és majd egy napon arra jön haza, hogy elloptak olyan értékeket, mint például a negyven darabos, rajta kívül mindenki számára teljesen egyforma Newton feliratú könyvjelzői. Magyarán olyan dolgok amikre az ég világon senkinek sincsen szüksége, csak neki. Még a takarítónőnket -aki egy héten háromszor jött, hogy a aprócska huszonhét szobás házunkat és a vendégházat rendben tartsa - is három, két méteres gorilla utánzat figyelte minden percben.
   - Most azonnal meg kell mosakodnod! - parancsolt rám.
   - Fürdünk együtt? - kérdeztem, abban reménykedve ha már a játék nem jött össze majd ezzel hatok arra a tisztaságmániás nőszemélyre. Azt hittem majd villámcsapásként belé hasít a tudat, hogy tényleg elkelne valami közös program, és nagy vidám megyünk majd együtt a hatalmas kádba. Ezzel szemben csak dühös lett.
   - Honnét vettél te ekkora marhaságot? Biztos valami bugyuta rajzfilmből. Pedig megmondtam a bátyádnak, hogy figyeljen rád! Hol van? - megvontam a vállam. - Nem, Amy. Nem szabad így válaszolni. Egy úri lány nem csinál ilyet! - egyre dühösebb lett, én pedig kezdtem megijedni. - Azt kérdeztem hol van?
   - Nem tudom...
   - Winston! - kiabált ki anyám az ajtón. amikor ideges lett levetette a magára erőszakolt úri hölgyi jellemét. Mikor észrevette, hogy Gabe nincs hallótávolságban levette a szemüvegét és az asztalára helyezte, lassan és óvatos. Azután felállt, majd  megragadta a könyökömnél a kezeim, olyan undorral amilyennél egy penészes szendvicset is többre tartasz. Azzal elkezdett kirángatni a folyosóra még mindig a bátyámat szólongatva, aki fél perccel azután, hogy a folyosóra értünk megjelent, az egyik kezében egy Gameboy-al.
   - Hányszor megmondtam, hogy figyelj a húgodra? - förmedt rá anyám .
   - De nem akarok - grimaszolt. - Kotnyeles és béna. Ráadásul tök hülye a videojátékokhoz.
   - Ezt a szót hol tanultad? - szörnyedt el az anyám. Utálta a káromkodást. Ő arról volt híres, hogy elegáns szavakkal tépje ki a lelked a helyéről.
   - Mit? Azt, hogy hülye? A suliban mindenki ezt mondja - vont vállat.
   - Attól, hogy mások lesüllyednek erre a szintre neked nem kell. Ahelyett, hogy ilyen szitkokkal bővíted a szótárad inkább tanulnod kellene!
   - A harmadik legjobb vagyok az osztályba! - kiabálta Gabe.
  - Ez itt a probléma! Soha nem leszel így senki. Azt hiszed majd a mi pénzünkből megélhetsz és nyomkodhatod a játékaidat? Hát nagyot tévedsz fiatal úr! - azzal kikapta Gabe kezéből a Gameboy-t.
   - Add vissza! Még nem mentettem el! Egész nap a szintlépéssel küzdöttem! - dadogta kétségbe esetten.
  - Igazán? Akkor szerintem egy bő hónapig el is búcsúzhatsz ettől a butaságtól. Most pedig segíts a húgodnak - Gabe idegesen elfutott a szobája felé. - Winston! Ezt apád is meg fogja tudni! - szólt utána az anyám, akinek fenyegetése válasz nélkül maradt. - Amy eredj a bátyád után - parancsolt rám, én pedig engedelmesen totyogtam a folyóson.
 Amikor  az ajtajába értem felágaskodtam, hogy elérjem a kilincset.  Éppen hogy ki tudtam nyitni, az akkor még óriásnak ható ajtó. Gabe az ágyában kuporgott maghoz ölelve a lábait és az arcát a térdeihez szorítva.
   - Bátyó? - kukucskáltam be.
   - Hagyj békén! - még ha nem is akarta én elszántam magamat, hogy ott lebzselek majd körülötte amíg jobban nem lesz. Bár akkor még abban sem voltam teljesen biztos, hogy nincs jól így amikor odamentem az ágyához megkérdeztem róla. - Azt mondtam hagyj békén!
   - Akkor jól vagy? Bátyó? Bátyó!
   - Kopj már le rólam Amy! - miután meghallottam, hogy nem húgi-nak vagy hasonlónak hív ahogy a szüleink elvárják kissé megilletődtem. Nem tudtam mit mondjak.
   - Anyuci nem szereti ha így beszélsz - mondtam végül.
   - Nem érdekel. Én meg őt nem szeretem - hallani lehetett a hangján, hogy sír.
   - Bátyó! Ilyet nem szabad mondani! És aki sír az nincs jól! Bátyó! Figyelsz? - felbátorodva úgy gondoltam szabályt szegek s nem bátyónak hívom őt - Winston!
   - Gabe! - felelte idegesen. - Gabe-nak hívj. Azt a nevemet szeretem - most, hogy már hajlandó volt beszélni velem felmásztam az ágyba és leültem mellé. A csokifagyi eléggé rászáradt a kezemre ahhoz, hogy ne kenjem össze az ágyruhát.
   - Winston Gabe Thomson! - mondtam mosolyogva a bátyám nevét aki csak fintorgott.
   - Tök béna... - szipogta. - Ráadásul az a kiállhatatlan nőszemély tönkretette a játékomat.
   - Mert elvette a gamepoy-odat? - kérdeztem naivan.
   - Az gameboy - javított ki.
   - Én is azt mondtam! Gamepoy - Gabe csak megrázta a fejét. - Nem félsz, hogy apuci majd megtudja, hogy csúnyát mondtál? - váltottam témát.
   - Ja, persze. Majd pont azért kezdenének el újra beszélgetni?
 A szüleink nem beszélgettek. Mélyen gyűlöltek egymást. Gabe már tudta ezt, nekem viszont szükségem volt még egy kevés időre hogy rájöjjek. Nem értem mi tartott annyi ideig. Holott az érdekkapcsolatuk a napnál is világosabb volt. Az, hogy csak a születésünk után lettek ilyenek, vagy már az előtt is ez volt a helyzet nem tudtuk, és a mai napig rejtély.
   - Tényleg elég koszos vagy! - nézett végig rajtam Gabe. - Mit csináltál?
   - Fagyit ettem! - feleltem büszkén. Gabe sóhajtott egyet majd elvitt a fürdőjébe - ugyanis kilenc szobának saját fürdője volt -, és lemosta rólam a maradékot.
   - Köszi bátyó!
   - Gabe. Mondtam már - szólt rám és utána leült képregényt olvasni. Buzgón követtem.
   - Oké! Engem meg hívj Amy-nek! Azt a nevemet szeretem! - utánoztam nem régiben elhangzott mondatát. Felvont szemöldökkel fordult felém.
   - Nincs is második neved. Minek hívhatnálak még?
   - De nekem van! Van! - ismételtem makacsul. - Van!
   - És mi az? - elgondolkoztam.
   - Amy! - mondtam lelkesen. Gabe megforgatta a szemeit és olvasott tovább. Próbálta figyelmen kívül hagyni amint a kezén, vagy a nyakán csüngök, hogy magyarázza el mi történik mert nem teljesen értem ki az a fura ruhás ember meg az a sok túl színes háttér.
 Akkor kezdtem magam is viszonozni a szüleim távolság tartását és kezdtem egyre inkább a bátyámmal tölteni az időmet, az egyetlen és pótolhatatlan testvéremmel.

***
  Az iskolai éveimet lelkesen és tudatlanul kezdtem el. Amíg a jegyszerzés nem állt másból csak színezésből és nem túl bonyolult feladatokból semmi problémám nem volt, és nem értettem a bátyám miért utálja annyira. Ő állandóan balhézott emiatt, legfőképpen az anyánkkal mivel ő otthonról intézte a cég ügyeit, ellenben az apámmal akinél csoda volt ha a közös vacsorákra betoppan. Az a közös vacsora volt a családunk egyetlen tényleges közös programja. Összeültünk, sablon témákról beszélgettünk, mint a tőke árfolyam, vagy hogy Erikson-ék -akiké a hét km-re fekvő telek- új medencét akarnak építtetni ami biztosan nem lesz olyan remek, mint amit mi fogunk építtetni. Közben pedig faltuk a mesterszakács által készített vacsorát  - akit négy őr figyelt állandóan amikor a házban tartózkodott. Undorítóan arisztokrata életmódunk számomra mindennapossá vált, és ezek a vacsorák voltak a sznobság tetőpontjai. Kiöltözve a saját konyhánkban, ez akkoriban annyira átlagos volt.
 Szóval az iskola. Az első komoly veszekedésem az anyámmal ez ügyben akkor zajlott amikor nyolc éves voltam. Épp kezdtem lassanként a kamaszkorba lépni, és próbáltam utánozni a bátyám viselkedését.
 Az első utam anyám dolgozó szobájába vezetett, mivel a tanárnőnk parancsba adta, hogy mindenki írassa alá a nagy dolgozatot és másnapra vigye vissza. Én, mint lelkes kisdiák, akinek eddig az iskolával csak a koránkelés és az alkalmanként horzsolások volt a baja minden akadály nélkül akartam aláíratni. Egyedül annyi  bajom volt, hogy akkoriban már egészen elhidegültünk egymástól a szüleimmel.
 Ahogy várható volt az anyám ott ült az asztalánál. odabaktattam a lapomat szorongatva. Aláíratod azután gyorsan mész a szobádba. ismételgettem magamban rendületlenül.
   - Anya... Ezt alá kéne írnod - nyújtottam felé a papírt. Felnézett a füzetéből és kivette a kezemből. Megfogta a keze mellett pihenő kék tollat ám csak forgatta az ujjai között amíg olvasgatta. a számítógépének képernyője tükröződött a szemüvegén.
   - B? - kérdezte dühösen. - Ilyen egyszerű anyagból? Ennyire ostoba vagy? Le merem fogadni, hogy nem tanultál rá egy betűt sem hanem nézted a televíziót, meg nyomkodtad a bátyáddal azokat a butaságokat!
   - Ez nem is igaz! - háborodtam fel. - Igen is tanultam rá.
   - Te velem ne merj feleselni, kisasszony! Ugyan olyan szerencsétlen vagy, mint amilyen a bátyád! Két ilyen hasznavehetetlen gyereket még nem láttam! Hibák vagytok, mind a ketten.- dühömben elszaladtam a szobámba. Hallottam ahogy az anyám dübörgő léptekkel követ, még azután is, hogy becsaptam az ajtót. Álltam a szoba közepén, magatehetetlenül és vártam, hogy betoppanjon. Idegesen, kiabáljon velem én pedig sok sértő dolgot vághassak a fejéhez. Ehelyett  csak a csukott ajtó túloldaláról beszél, lassan és ridegen.
   - Vacsora előtt kikérdezem tőled az anyagot és ha csak egy hibád is lesz benne egy hónapi szobafogságra küldelek.
 Azzal elsétált. Eszembe jutott a legutóbbi szobafogságom. Egyedül, abban a kicsit és kevés fényű szobában, egy rakat tankönyvvel. Remegni kezdtek a lábaim.  Az ágyam végéhez sétáltam. Lerogytam a földre. A gerincemet nyomta az ágytámla, de nem érdekelt. Felhúztam a lábaimat, az egyik kezemmel átöleltem, a másikkal folyamatosan zúgó könnyeimet törölgettem.
   - Senkinek nem lett A - szipogtam. Hallottam a fejemben anyám rideg hangját, hogy mit válaszolt volna Engem mások alantas kölke nem érdekel! - Azt kértem, hogy írd alá! - Te csak ne beszélj így velem!  - Ha ennyire érdekel titeket miért nem jöttetek be soha a suliba? - Apáddal elfoglaltak vagyunk! Nem érünk rá ilyesmikre! - Legalább az anyák napjára eljöhettél volna... csak egyszer...
   - Amy! - kopogott be a bátyám az ajtón. - Jól vagy? Amy! - ideges lépteket hallottam majd utána veszekedés foszlányokat.
 Aznap a vacsoránál mindenki csendben ült. Az apám unottan nézett végig rajtunk.
   - Amy, Winston - kezdte mély, reszelős hangján amitől titkon mindig is féltem. - Ma felhívott az igazgatónő, hogy késtetek reggel.
 Aznap hosszú sor állt a büfében és mivel ott árultak csak olyan olcsó üdítőt amit a szüleink sosem engedtek volna. A bátyám találta ki, engem pedig mindig magával ragadott amikor vigyorogva mesélte a rosszalkodásait amit kitalált.
   - Mi? - hagyta abba az anyám a sült liba húsának apróra vágását. - Erről én nem is tudtam.
   -  Az a vénasszony  beszél össze vissza - legyintett Gabe majd bekapott egy kanálnyi kaviárt.
   - Ha még egyszer valami ilyesmi történik - vonta össze apám a szemöldökét - annak rossz vége lesz, remélem tudjátok. A ti életetekben az iskolában és a tanulásnak kell lennie a legfontosabbnak.
   - És a haverjaimmal mi lesz? - idegeskedett a bátyám - Vagy a csajokkal?
   - Nem fecsérelheted efféle balgaságokra az értékes időt amit tanulásra is fordíthatsz.
   - Na persze. Meg lófaszt - meg sem várva a választ Gabe fel is pattant a székéből és a szobája felé iramodott.
   - Ez a gyerek egy hiba - mondta anyám ridegen majd zavartalanul ette tovább a húst.
 Az egész vacsora alatt görcsben volt a gyomrom nehogy hozzám szóljanak. Éjszaka nem bírtam aludni, csak a szavaik visszhangzottak a fejemben. Aznap utáltam meg őket.

***
  Az apám ritkán vett ki szabadnapokat. általában csak akkor amikor már tényleg nagy szükségét érezte. Ilyenkor rendszerint elrendelt egy úgynevezett "családi órát" ami azt foglalta magába, hogy egy órán keresztül mind a négyen a nappaliban voltunk, beszélgetni nem beszélgettünk, de legalább apám lelkiismeret nyugodt volt. Tizenegy voltam amikor az utolsó ilyen délutánunk volt.
 Az anyám a tv-t nézte, valami dög unalmas politikai műsort. Az apám olvasgatta a papírjait amik valamilyen csűrt-csavart módon a vállalathoz voltak kapcsolhatók. Én egy lapra rajzolgattam ügyetlen pálcikaember képregényt. Az egész tök értelmetlen volt, de jobb tevékenység híján arra kényszerültem. Gabe pedig hangosan telefonált. Az anyám néha idegesen, a nyelvével csettintve a szeme sarkából ránézett a fagyos pillantásával. Látva, hogy mennyire bosszantja, a bátyám nagyon fellelkesült. Akkoriban már nem telt el úgy egy óra, hogy az a kettő ne veszekedett volna. Én rendszerint csak megfigyelője volt az eseményeknek, és próbáltam ellesni, Gabe hogy csinálja. Fel akartam készülni a veszekedésre, és frappáns sértéseket vágni hozzá amilyenek a bátyám. Az apámat ez az egész nem érdekelte. Neki ott volt a cége, és a szeretője. Egyszer Gabe ellopta a telefonját. Nem mondta el nekem, hogy mit talált, csak annyit, hogy az apának két vasat tart a  tűzben.
   - Ne már! Nem hiszem el! - nevetett Gabe. - Csak szívatsz ugye? Mintha bevenném! Na jó, de akkor add! Oké, várok. Szia vattacukor seggű! Most mi a bajod ezzel a becenévvel édesem? - felnevetett - Jó akkor mesélj csak, mit akarsz? - mosolyogva hümmögött. - Oké, felőlem fogadjunk! Nekem bejön az ötlet. Oké, benne vagyok. És ha én nyerek? - pimaszan elmosolyodott. - Akkor majd leszopsz, oké?
 Az anyám dühösen az kis asztalra csapott. Már tudtam mit jelent pontosan ez a szó, ám fiatal, gazadaglány lévén elpirulva fordítottam el a fejem. Gabe már ilyeneket csinál? Én meg ránézni is alig merek egy fiúra! 
 Gabe a fotel másik felére dőlt, feldobta a lábait az egyik karfára és úgy folytatta: - Ugyan már! Persze, hogy nagyobb, mint amilyen annak a görénynek! Nevess csak, bébi majd meglátod miután nyertem. erre is fogadni akarsz? A végén még bérletem lesz hozzád. Vagy beléd - nevetett fel.
 Az anyám itt elégelte meg a dolgot. Felállt kikapta Gabe kezéből a telefont, ügyetlenül nyomkodta a kis piros telefont amíg a hívás véget nem ért. Gabe felháborodottan ugrott fel a fotelből. Már magasabb volt, mint az anyám.
   - Mi a faszt csinálsz? - háborgott. - Épp beszélgettem!
   - Hallottuk! Volt merszed ilyen ocsmányságokat mondani a családi órán.
   - Még van merszed családinak hívni? Mind a ketten tök leszartok Amy-t is, meg engem. Azt se vágom minek kellünk mi ide! Mi utálunk titeket, ti utáltok minket! Ez az egész család egy kibaszott vicc!
   - Attól, hogy így beszélsz még nem leszel se felnőtt, se érett - erőltette magára anyám a nyugalmát, holott láthatóan nagyon feszült volt.
   - Akkor te, mint felnőtt akár meg is baszhatod. Ezt üzenik a kölykeid.
   - Amy! - fordult felém. - Te is így gondolod? Te is utálsz minket? - úgy ráncolta a homlokát, hogy az már nekem fájt. Vándoroltattam a tekintetem közte és a bátyám között. - Amy Thomson! Kérdeztem valamit!
   - Igen - böktem ki végül. úgy éreztem ideje kiállnom magamért. - Kurvára utállak titeket - az anyám szemei kidülledtek. Magam sem hittem el, hogy kimondtam. Az apám csendben lapozta tovább a papírköteget.
   - Látod? - vigyorgott Gabe büszkén. - Ő az én húgom! - dobott nekem egy puszit majd visszafordult az anyánkhoz aki eközben csak pislogott maga elé, a semmibe bámulva. - Te vén kurva.
   - Elég legyen ebből a gyerekes civakodásból - morogta az apám nyugodtan. - Hogyha ti ennyire a szabadságra vágytok költözzetek el. A pénz miatt sem kell majd aggódnotok. Küldünk, mivel a szüleitek vagyunk. Viszont ezt leszámítva le vesszük rólatok a kezünk. Ez lesz a legjobb. Ti nem idegesítetek minket azzal milyen nagy hibákat követtünk el, ti pedig önállóak lesztek.
 Gabe és én megdöbbenve majd mosolyogva néztünk egymásra.
   - Ember! Ez kurva jó lesz! - vigyorgott. - Te mit gondolsz Amy?
   - Nagyon kurva jó lesz! - próbáltam fokozni, kissé szerencsétlenül.
   - Ezt majd még gyakoroljuk - kacsintott rám. - És te Andrea? - fordult az anyánk felé aki a kanapé karfájának támaszkodva, bámult továbbra is a semmibe. - Mi a baj? Elvitte a cica a nyelved?
 Ridegen pillantott rá, megigazította a szemüvegét s halkan válaszolt.
   - Tűnjetek el minél előbb.

***
  Viszonylag hamar találtunk magunknak egy új otthont. Nem messze a belvárostól egy egyszerű két emeletes, és négy hálószobás kis ház. Rendkívül furcsa volt, hogy egyik napról a másikra leszűkült az életterünk. Nem mintha az előző házunknak legalább a felét használtuk volna. Azon a pár szobán kívül amiben éltünk a többi teljesen elhagyatottabb volt. Ez szűkösebb, de annál otthonosabb. 
   - Az enyém a tetőtéri szoba! - szögeztem le amikor végre az utolsó dobozt is behozták a költöztetők. 
   - Nekem meg jó lesz ami a folyosó végén van. 
   - A többivel mi legyen? - kérdezem. 
   - Ne aggódj lesznek bőven vendégeink - kacsintott. 
 Miután az első felmerülő kérdésről döntöttünk bementünk újdonsült nappalinkba amiben becsomagolt bútorok, dobozok, és egyetlen akkor és ott használható tárgyként funkcionáló kanapé helyezkedett el. Használatba is vettük. 
   - Szóval - kezdte Gabe. - Mivel mától én vagyok a góré vázolom mi lesz a helyzet. Első aranyszabály. Nincs több tanulás. Leszarjuk a sulit magasról. Tanulni bármikor lehet, de ki kell használnunk azt, hogy fiatalok vagyunk. Bulizni járunk majd, meg lopunk a kisboltból. Tipikus utcagyerekek leszünk! 
   - Minek lopnánk ha úgy is küldenek nekünk pénzt? - értetlenkedtem. 
   - Mert az utcagyerekek ezt csinálják! Ja és többet kellene káromkodnod! Ne félj majd én tanítalak! igazi utcakölyöktől tanultam! Az egyik már tíz évesen dohányzott! - lelkendezett. 
   - Ez elég baró - kezdett engem is magával ragadni ez  az addigi életünktől olyannyira különböző lázadó élet. 
   - Akarod mondani kurva menő - mondta mosolyogva majd átkarolta a vállam. - Hallod Amy... eszméletlen életünk lesz! 

***
 Nem tartott sokáig, hogy beletanuljak a bátyám laza életébe ami most már minden akadály nélkül kibontakozhatott. Egy hónap alatt teljesen berendeztük a lakást és ez idő alatt a személyiségem majdnem hogy száznyolcan fokos fordulatot vett. Káromkodtam, mint egy kocsis, a bátyámhoz hasonlóan dohányozni kezdtem és olyan ruhákat kezdtem hordani ami egyszerre volt olcsó és kurvás. A hátam közepéig érő szőke loknik mindig kócosak voltak. Gabe haverja szerint ez így dögös. 
   - Ma estefelé átjön Jerry pár haverjával - jelentette be Gabe miközben a reggeli kávémat szürcsölgetve dohányoztam a konyhában. 
  Jerry Emerson a bátyám haverja volt. Egy igazi utcagyerek, vagy ahogy ő nevezi magát a sikárolkölke. Gyakori vendégvolt nálunk. Vagy órákat dumált végig közben elszívva egy doboz cigit, vagy egy csapat haverjával ökörködtek. Egy ősrégi Crown Victoriája volt, ezzel ellenben a bátyám valami spéci Mercedes-e. Ötletem se volt hol találkozhatott két ennyire más osztálybeli srác.
   - Fasza. Amióta itt lakunk alig volt nyugodt napunk. Megbaszhatnák az anyjukat a haverjait ahelyett, hogy itt csöveznek - vihogva lehuppan a velem szembeni székbe. 
   - Nyugi van - mosolygott. - Meséljek neked valami zsír kis történetet a szüleinkről? Azt úgy is tök bírod - megforgattam a szemeimet. - Vágod még, hogy az apánk félre kefélt? 
   - Ja, t'om. Télleg el se mondat, hogy honnan jötté' rá. 
   - Sima ügy. Csak annyit mondok: balfaszul ottfelejtett házi pornó. 
   - Ne má'! Nem hiszem el!
   - Pedig igaz - kacsintott én pedig felröhögtem. 
   -Bazdme' ez rohadt komoly! - belenyomtam a csikket a hamutartóba és felálltam az asztaltól. - Azok a szukák is jönnek? - förmedtem rá. Nem bírtam Jerry lány haverjait akik általában a bátyám ágyában végzik. 
  - Nem értem mi bajod velük. Tökre beléd vannak zúgva - rágyújtott egy cigire. Bemutattam neki, és kimentem a konyhából át a nappaliba.
 Lehuppantam a kanapéra és elkezdtem, és elkezdtem turkálni a matrac alatt. Három újság akadt a kezembe. Abból kettő pornó volt, egy pedig egy aktuális kamaszlány magazin. Vállvonogatva kezdtem összehasonlítani a playboy múlthavi számában szereplő lányokat azzal amit a fiatalok állítanak példának. Gabe még mindig cigizve ült le mellém.
   - Az a barna ott nagyon full-os! - mondta miközben nagy füstpamacs szállt ki a szájából.
  - Aha. Hát ez király - lapoztam unottan. Amikor meguntam Gabe fürkésző tekintetét becsuktam a magazinokat és visszagyömöszöltem őket a helyükre. - Mi va'?
   - Ideges vagy amiért ma is átjönnek? - kérdezte bánkódva.
   - Ma van a szülinapom te segg! Persze, hogy ideges vagyok! - erre elvigyorodott. - Mit meg mi olyan vicces? - elnyomta a cigit a kis asztalon található hamutartóba. Akkoriban nálunk mindenhol volt legalább egy hamutartó amit nem ürítettünk olyan gyakran, mint kellett volna ezért gyakran már mellette is nagy kupacok gyűltek.
   - Ma igazából a szülinapi bulid lesz. Elvileg titok, de ismersz.
   -Mi a fasz? Az én szülinapomra jönnek a te haverjaid? Ez most komoly?
   - Ők is jönnek - javított ki. - Meg azok a graffitisek is akiknek Jerry bemutatott múlt héten. Velük jól összespanoltál nem? - megvontam a vállam.
   - Akit Jerry ismer már elve tök bizarr.
   - Jerry mindenkit ismer -felugrott a kanapéról. - Jó buli lesz meglátod - erre csak forgattam a szemem.
 Igazából tényleg jó buli volt. Csak annyira voltam a középpontban amennyire muszáj volt, és ez rohadtul imponált nekem. Mármint oké, a csapat fele olyan piás volt, hogy az már ijesztő, de azért jó buli volt. Így fejeztem ki magam másnap amikor a bátyám megkérdezte milyen volt. Bár annak az estének több olyan része is volt amikre nem szívesen emlékszem vissza. ilyen volt például az amikor Jerry két cafkával az oldalán odalépett hozzám a buli közepén.
   - Helló, baba! - vigyorgott. - Boldog szülinapot! Hányadik is van ma? Tizenhat? Tizenhét?
   - Tizenkettő, te farok - fújtam a dohányfüstöt az arcába amire zavartan hátralépett. Még megvolt benne az úrilányi nevelésemből, hogy szégyenkezzem amiatt, hogy ennyi idősen itt tartok.
   - Az de azta! - mondta az egyik lány, aki nagyon rágózott. - De milyen jó a hajad! Szőke meg hosszú. Nagyon tuti. Nekem is kellene.
   - Hagyd már. Tökre nincs is hozzá fejed - felelte a fekete hajú.
 Éppen ott akartam hagyni őket amikor Jerry megragadta a karom: - Hallod, baba! Nem akarsz valami tetszetős pc-t magadnak? Leila angyalkám ezzel foglalkozik - bökött a fekete hajú felé.
 Elgondolkoztam a dolgon. Nem volt semminek jelentősége. Gabe azt mondta azt tehetek amit csak akarok. Végignéztem a tömegen. Hát itt és most már nincs visszaút. 
   - Ja persze - vontam vállat. - Miért is ne? Egy köldök pc jó lenne.
   - Én tetkókat csinálok - mondta a rágózós. - Szóval ha akarsz keress meg. Ott van a boltom Jerry lakásától nem messze. Adok kedvezményt is.
   - Gyere! - ragadta meg a karomat Leila - Bemegyünk egy nyugis szobába azt' meg is csinálom neked.
 Végül ez a lány lett az első barátom ebből a társaságból.
 Másnap reggel nekem fájt a frissen belőtt ékszerem, Gabe-nek pedig a feje a másnaposságtól. Az ilyen bulik utáni napjaink elég csöndesen teltek.

***
   - Örülhetsz - vigyorgott Gabe. - A mai buli nem nálunk lesz. most mi leszünk a vendégek akik szétbasszák mások házát. 
   - Na végre má'! Ezt is meg éltem baszod! 
 Már csak pár hónap választott el attól, hogy tizenhárom legyek amikor megismerkedtem a drogokkal. Egy másik csávónál volt a buli. Valami Tom, vagy mi volt a neve. Ő meg az ismerősei keményen tolták a cuccot. Az olyan újoncok, mint mi csak a gyengébbekkel próbálkoztunk. Jerry, Leila, Gabe meg én osztoztunk egy jointon azon az éjjel. Elég homályosak az emlékeim. Mire elszívtuk az egészt úgy éreztem ez csak egy szívatás. Semmi hatása nem volt. Ez tiszta szar! Nem elég erős nekem a cucc, hozz még egyet! Ilyeneket mondtunk aztán hirtelen belénk csapott. Mindenen nevettünk. Jómagam fel alá járkáltam a házban papír és toll után kutatva, mert valami nagyon fontosat akartam leírni. Néha a kezembe akadt egy toll, vagy egy cetli de a kettő együtt sohasem. Ennyi emlékem maradt arról az estéről. 
 Másnap a bátyámmal fellelkesülve mentünk vissza. Ez kurva jó! ebből kell még! Mivel a hely- mint kiderült - állandó tanyája a drogosoknak most is volt belőlük jó pár. Általában a szobák sarkában kuporogtak ki épp milyen cuccal. Amíg Gabe-re vártam leültem a kanapéra. mellettem egy srác éppen egy vénát keresett amiben fel tudta volna szúrni a cuccot. Ijedten felugrottam. kerestem egy józannak tűnő alakot - aki meglepetésemre valóban az volt-, és bizonyosságot kértem arról, hogy az az ürge valóban azt csinálja-e amit gondolok. Hát termesztésen igen. Úristen! Mi a faszt keresek én egy szobában valakivel aki épp belövi magát? ez a gondolat futott végig az agyamon. 
   - Durva, mi? - kérdezte a srác a pultnak dőlve. - A múlt héten is meghalt egy ilyen csávó. Én épp ezért csak árulom. Vagy abban is csak besegítek. 
   - A kurva életbe... komolyan meghalt? - kérdeztem. 
   - Ja. Nehéz az élet. Legszívesebben mennék szakácsnak vagy valami ilyesmi buzis munkára, de most már elcsesztem. Amúgy James vagyok. 
   - Amy. Amúgy James megkérhetlek, hogy rugdosd elő a bátyám lehetőleg fű nélkül? - biccentettem a szoba felé ahová nemrég bement egy másik taggal üzletelni. 
   - Amit csak szeretnél - mosolygott rám. 
 Így szereztem meg a másik jó haveromat, James-t, és így döntöttem el, hogy a drogok nekem kilőve legyen bármennyire is jó az önkívület. Ahhoz, hogy ezt Gabe is belássa még történnie kellett egy s másnak. 

***
 Délután kettőkor keltem aznap. Az előző este rekordot akartam dönteni Super Mario-ban. Aztán mire nagy nehezen sikerült Gabe kitalálta, hogy porig akar alázni Mortal Combat-ban. Én meg persze mondtam, amit akkor énem ilyenkor mondani szokott: Meg az anyádat seggbe háromszor. Tizenhárom éves voltam, bár viselkedésre, és külsőre is elmentem húsznak. Akkoriban ezt tartottam termesztésnek. Az évek alatt elkorcsosult bennem az amit a nagy többség számára normális. Ha az ember elkezd sötétebb körökben mozogni sokféle ember és sorsot megismer. onnantól már nem nagyon lesz az fontos, hogy megfelelsz-e annak ami a korosztályodat jellemezni kell, vagy egyéb marhaságok. Az vagy aki vagy és ha szimpi vagy akkor minden oké. Ha nem.... hát akkor megszívtad. Így működött az a világ. Én persze általában szimpi voltam, de csak a barátaim végett. Leila a szuper csinos testékszeres, volt rúdtáncos, aki egyszer kétszer megfordult a bátyám ágyában, és a jóképű, ártatlan tekintetű de annál ravaszabb James, akinél mindig volt egy kevés eladó fű ha az ember maga alatt volt. Őket mindenki imádta, én is. Hogyha pedig ilyen embereknél vagy bevágódva akkor mindenki más is bírni fog. Én pedig jobban be voltam vágódva, mint egy szűk tanga Dia seggébe. 
 Szóval délután kettő volt. A bátyám már ébren volt. Kávét ivott, közben telefonált. Intettünk egymásnak, ezzel letudva minden Hogy aludtál, mit álmodtál, jól volt-e felverve a párna, szúrt-e az a kiálló szalmaszál aki senki nem tudja, hogy került oda vagy zavart-e, hogy egy emelettel alattad nyikorog az ágy, mint állat  meg hasonló hülyeségek. Mellesleg a válaszom az utolsóra egy határozott igen. Nem érdekelt mit csinál a bátyám, vagy, hogy kivel- mivel én még azt is elnéztem, hogy néha egyetlen normáis barátnőmet húzogatja - ,de könyörgöm nem kéne az egész háznak ettől harsognia! Amikor Gabe-nak előadtam ezt csak kiröhögött és azt mondta: Inkább legyél rám büszke. Én meg inkább elküldtem a kurva anyjába mielőtt kiherélem. 
   - Alap, hogy ott leszünk. Csá - tette le a telefont. - Jerry volt. Nagy buli lesz egy haverjánál. 
   - Persze, persze. Megint olyan "nagy buli" ami múlt héten volt? Rohadt nagy volt, mondhatom... Egy csapat hülye liba vetkőzött a szoba közepén és alig volt sör. 
   - Nekem tetszett - vigyorgott. - Főleg az a vörös. 
   - Érdekel is engem neked mire áll. 
   - Vagy bukik - próbált béna viccel jobb kedvre deríteni. Jól hallhatóan csak szimuláltam a nevetést. Amolyan döcögős ha-ha-ha. - Oké, az télleg elég szar volt, de ez most kajakra jó lesz! 
   - Úgy legyen. 

 Hangos zene és rossz fényviszonyok voltak a nagy buli helyszínén. Miután megérkeztünk, és kerestünk az ismerősöket hamar bele is botlottunk James-be aki egy adagnyi füvet csúsztatott oda Gabe-nek. Dühösen csóváltam a fejem. 
   - Egy nap bele fogsz dögleni - Gabe csak legyintett majd eltűnt a tömegben kettesben - vagyis egy emberekkel túlzsúfolt helyen ami kettesbennek nevezhető - hagyott James-sel. 
   - Nyugi. direkt a leggyengébb fajtából adok neki, de csak a te kedvedért. 
   - Király vagy! - lehajolt és egyenesen a szemembe nézett. 
   - Te meg csinos ebben a ruhában - mosolygott. Zavarba jöttem a bókjától. Egy puszit nyomtam az arcára, hogy ne vegye észre. - Iszunk valami? - kérdezte és a pult felé mutatott. Természetesen belementem. Immáron egy-egy sör társaságában folytattuk a beszélgetést. 
   - Láttad már Leila-t? - néztem körbe, James megrázta a fejét. 
   - Ma még nem - suttogta a sörös dobozba ami miatt furcsán eltorzult a hangja. Valaki megböködte a vállát. Sutyorogtak egy keveset majd a barátom odacsúsztatott neki egy kis zacsót, majd amikor a nagy orrú  részeges alak elment felsóhajtott. 
   - Még mindig fel akarsz hagyni ezzel a szakmával? 
   - Unalmasabb, mint hiszed. Ráadásul a legtöbbjük igaz csicska. Egyik nap volt nálam valami gazdag kölyök. Lázadni akart anyuciék ellen ezért akarta a cuccot. Mondom oké, vevő az vevő. Kérdezem, hogy milyet kér. Erre azt mondja azt amitől rendesen beáll. Mondom meg a rohadt anyád pináját te görcs. aztán elfutott. Komolyan nagyon felhúzott. Én majd éhen halok ő meg azt se tudja mit akar. 
   - Utálod a gazdagokat? - kérdeztem tétován. 
   - Nem... vagyis nem kifejezetten... Úgy értem oké, nekem aztán attól nem lesz jobb vagy rosszabb, hogy mások hogy élnek mert semmi közöm hozzá... De akkor se vágom. Miért kellett pont engem árvaházba adni és nem azt a szarrágót? Ez akkora egy kibaszás... Bocs asszem túl sokat ittam. 
 Leila-val is volt egy ilyen beszélgetésem. Nem sokkal azután, hogy barátok lettünk. A nevelőapja verte azért el szökött. A városban bolyongva elkapták valami rossz arcú alakok. Sok mindent kellett átélnie és végül csak annyira vitte, hogy kitanult egy szakmát egy munkatársától a sztriptízbárban, és egy putriban  tud most dolgozni. 
   - Ha azt mondanám - kezdtem halkan - tudok nektek segíteni. Neked meg Leilának. Benne lennél?
   - Mi? Mit tervezel? Amy, ugye tudod, nem akarjuk, hogy hülyeségeket csinálj. Fiatal vagy még ahhoz, hogy elcseszd és rossz dolgok történjenek veled. 
   - Mintha veled ennyi idősen nem történt volna elég - fintorogtam. - Keresd meg Leila-t. Utána majd beszélgetünk.
 Azzal ott hagytam. 
 Próbáltam kiélvezni a buli-t már amennyire tudtam. Egyfolytában azon kattogott az agyam, hogy mit mondjak majd nekik? Amúgy tökre milliomos vagyok csak eddig nem volt annyi eszem, hogy segítsek nektek de most itt van négy ezer dolcsi, remélem elég lesz basszátok meg. Rohadtul semmi használható ötletem se volt. Közben még valami húszas évei közepén járó csávó is elkezdett velem csevegni. Hozott nekem sört - ami mellesleg rémes volt -  amikor látta, hogy megittam, és olyan unalmas tipikus kérdésekkel bombázott amikhez amúgy sem volt hangulatom, főleg nem akkor. 
   - Te bazdmeg, nem kopnál le rólam? - kérdezem ideges. 
   - Csak veled bébikém - azzal megragadott egy másik sráccal együtt és elkezdett rángatni, be az egyik szobába. Visítottam ahogy a torkomon kifért. Hívtam Gabe-t, James-t, Leila-t de még azt a fránya Jerry-t is -aki furcsa módon kedvelt holott én gyűlöltem, -de senki nem hallott meg a hangos zenétől. Behajítottak a szobába, mint valami kelletlen játékszert. 
   - Szórakozzunk egy kicsit! - kezdett taperolni a csávó. Kapálóztam, és rugdalóztam ahogy csak bírtam. - Hú, de harciasak vagyunk! Mikor hat a cucc? - kérdezte a haverját. 
   - Már bármikor. Csak pillanatok kérdése. 
Akkor  esett le, hogy a sör nem azért volt olyan rossz mert valami olcsó szar, hanem mert bele volt keverve jó néhány oda nem kellő anyag. Nagy kapálózás közben szédülni kezdtem, lassan elhomályosodott a világ, s utána filmszakadás. Nem tudom mi történt, megtörtént-e vagy James, Gabe és Leila időben benyitott. Ők sem emlékeznek tisztán. Mind részegek voltak. Csak néhány emlékfoszlány maradt meg nekik, és néhány seb a nagy verekedésből. Az az este volt az utolsó. 

***
   - Be kell ezt fejeznünk - mondta Gabe. A padlásszobámban ültünk. Én az ágyban, ő a babzsákfotelban - ami már rég nem volt olyan, mint amikor megszereztük, koszos lett és elhasználódott. De nem akartam újat. Még együtt loptuk el egy boltból Halloween kor. 
   - Rájöttem. de fogalmam sincs, hogy mit kellene most csinálnunk.
   - Azt amit két éve is csináltunk. Új életet kezdünk - úgy mondta mintha teljesen egyértelmű lenne. 
   - Azt akarod, hogy mennyünk vissza azokhoz a sznobokhoz? - grimaszoltam. Felvont szemöldökkel nézett rám, mintha lengyelül beszélnék. Márpedig lengyelül egyikünk sem tud. Annyira sem, hogy felismerjük, ez most lengyel volt, vagy halandzsa? 
   - Meg vagy húzatva? Meg a faszt megyünk vissza. Amikor azt mondtam új életet, szó szerint úgy gondoltam. Lehetnénk mondjuk azok a tipikus amerikaiak. Akik a sorozatokba, meg a sztereotípiákban vannak, tudod. Akik mindig vigyorognak, hülyeségeket beszélnek és hamburgert zabálnak. 
   - Meg nagy faszt. Mintha nekem menne az ilyesmi. állandóan mosolyodni? Be vagy szívva? 
   - Felőlem lehetünk mexikóiak is - volt vállat. - 
   - Jó, oké vágom. Akkor leszünk tetves amcsik. most jó? 
   - Tökéletes! De akkor le kell vetetnem azt a cseszett Winston-t a nevemből mert gecire angolos. Mind valami teaszürcsölő sznob. Annyira anyánk találta ki. 
   - Szerintem Anglia király hely. Szóval hagyd csak meg. Ha a drogokon, és a pián végig kísért asszem az amcsisággal se lesz baj. 
   - Csak úgy mondod. azért akarod, hogy tudj majd vele basztatni. Ismerlek - megforgattam a szemeimet. 
   - Van benne valami - vallottam be - de Anglia akkor is király. 
 Így szerettem bele Angliába. Romantikus, mi? 
   - Szóval, most hogyan tovább? - kérdeztem. - Te vagy a nagy személyiség váltó. Hogy leszünk mi ilyenekből, olyanok? Egyáltalán milyenek is leszünk akkor? - elgondolkodott. 
   - Átlagosak. 
   - Akik nem füvznek, nem milliomosok, járnak suliba, nem húznak meg minden este valami csajt és nem erőszakolják meg őket egy buliban? Érdekesen hangzik, és unalmasan. 
   - Na ja, Bár abban a csajos részben annyira nem vagyok biztos. 
   - Leszarom. Szóval mi legyen? 
  - Vázolom a tervet, Amy! Bepótoljuk azt amit kihagytunk a suliból ezalatt a két év alatt. Te pszichológushoz fogsz járni, hogy kiheverd a traumád, visszaveszünk a káromkodásból és változtatunk a stílusunkon. Aztán te majd a gimiben, én meg a fősuliba kollégiumba költözünk. 
   - Te farok! Ez lehetetlen! Amúgy is milyen traumát kellene kihevernem? Tökre jól vagyok! 
   - Meg nagy szart vagy jól! Akkor is eljársz, és kész! 
 Mivel titkon tudtam, hogy igaza van nem ellenkeztem tovább. 
   - Segíteni akarok James-nek és Leila-nak... - jelentettem be, teljesen elkerülve a témát. Gabe bólintott, én meg felkeltem, hogy előkeressem a telefonomat, és felhívjam őket. 
   - Erről jut eszembe! Lenne még valami. Talán el kellene kezdened valami tipikus lányos hobbit. Főzés vagy ilyesmi - ráncba ugrott a homlokom. 
   - Talán meg kéne basznod anyád. Elől-hátul vagy ilyesmi. 
   - Csak utánad - vigyorgott. 
 Azzal elkezdődött az új életünk előkészítése. 

***
 Azt hiszem azt mindenképp meg kell köszönnünk a szüleinknek, hogy megörököltük tőlük azt a makacsságot, és kitartást ami bennük volt. Ezek nélkül biztosan nem sikerült volna összeszednünk magunkat. Tanultunk, én pszichológushoz jártam hetente kétszer, megnéztünk egy rakat olyan dolgot amiket a korosztályunk néz, és rohadtul nem értettük egyiket sem. Apránként változtattunk magunkon. Először a beszédünkön, majd ellestük a filmekből az ilyen karakterek viselkedését, amibe - nagy meglepetésünkre - nagyon könnyen belejöttünk. Majd a külsőnk következett. Én abból a kurvás ruhatárból a fiús lányra váltottam. Leila levágta a lassan derekamig érő hajamat, úgy, hogy kibontva, épp a lapockám közepéig érjen. Utána pedig összekötöttem. Vettem magamnak egy szemüveget meg kontaktlencsét amire már egy ideje szükségem lett volna, és így a világ egy csapásra más lett. Gabe a vad fenegyerekből, a menő sulis srácba ment át. Mintha visszatekerték volna a fejlődésünket. Hirtelen annyinak néztük ki amennyik voltunk, és ez túlzottan furcsa volt ahhoz, hogy rövid időn belül hozzászokjak. A cigit letenni volt a legnehezebb. Olyannyira a mindennapok részévé vált, s ahogy szép lassan megszabadultunk tőle már olyannyira másokon járt az agyam, hogy nem is  volt rá szükségem.
 Végül segítettem James-nek és Leila-nak bár nagyon ellene voltak, hogy pénzt adjak nekik. Pedig nekem sok volt, és csak annyit akartam adni nekik, hogy lábra tudjanak állni, és ne sértsem meg a büszkeségüket. Ma már ők is elég átlagosak. Legalábbis a körülményeik. Ők túl sokáig voltak abban a világban  amiben mi pusztán két évet töltöttünk, hogy csak úgy maguk mögött hagyják. 
 Amikor megkaptam az értesítést, miszerint felvettek abba a gimnáziumba amibe jelentkeztem majd kicsattantam az örömtől. Büszke voltam magamra. Én egy nappal Gabe előtt hagytam ott a házat. Ott álltam a bejárati ajtóban a kezemben a csomagokkal amiket még nem vittem le a kocsihoz. 
   - Hát csak sikerült - mosolygott Gabe. - Valahogy. 
   - Ja... A filmekben ilyenkor szoktak ölelkezni, nem? - kérdeztem tétován. Erre Gabe magához szorított. Próbáltam viszonozni az ölelését, de a táskáktól nem tudtam így elengedtem őket, hadd zuhanjanak a földre, majd átkaroltam a bátyám. Nem emlékeztem mikor ölelkeztünk utoljára. Az is lehet, hogy soha. 
   - Van nálad hamburger? 
   - Kettő is.
   - Akkor megnyugodtam - nagy nehezen levakartam magamról, felvettem a táskákat, és féloldalas az ajtó felé fordultam. - Vigyázz magadra - bólintottam. 
   - Te is. 
 Gabe az ajtóból figyelte amit berakom a bőröndöket a kocsiba. Mielőtt magam is beszállhattam volna utánam szólt. 
   - Amy! Ne felejtsd itthon a mosolyod! 
   - Ugye tudod, hogy ez most irtó gáz és buzis volt? - mosolyogtam önkéntelenül is. Erre ő ő is felnevetett majd intettünk egymásnak. Beszálltam a kocsiba ami elvitt az új életem felé. 

***
   - Ekkor szívást... - dünnyögtem. 
 Még az évnyitó után elsodródtam a tizenkettedikesek tömegével, mert azok is csak mentek, mint az állatok ezért az iskola tök másik részén kötöttem ki, mint ahol a kollégium van. Előkaptam a London-os táskámból a kólát. De jól esne most egy sör. Nem, nem, nem! Már nem! 
 Azt hittem meghalok mire odaértem. 
   - Miért kell ennek a helynek ilyen bazi nagy udvar? Használja egyáltalán valaki? - morgolódtam. 
 Tudtam, hogy minden bizonnyal a sok cigi, és a testmozgás elhanyagolása miatt nem bírom, de akkor is elegem volt. Megbizonyosodtam róla még egyszer, hogy ez az a hely ahova jönnöm kell. Bár már az sem érdekelt ha nem ez az.Csak egy ágyat akartam. A szemem sarkából láttam, hogy valami csaj ül a padon, a kollégiumtól nem messze. Szóval itt is vannak ilyenek, mi? Penny így utólag bocs, hogy zaklatónak hittekkel. 
 Amikor megláttam a rohadt hosszú lépcsőt azt hittem ott verek szét valamit. De azért elindultam rajta. Ha eddig eljutottam itt nem futamodok meg!  Az első emeletre felérve le kellett üljek. Lehetett vagy öt perce, hogy ott ültem amikor egy rövid barnásvöröses hajú csaj jelent meg. Kissé lenéző zöld szemekkel bámult rám. 
   - Minden oké? - kérdezte. Majdnem beszóltam neki valami, de visszanyeltem. 
   - Ha leszámítjuk, hogy lerohad a lában, és szétesik a tüdőm, persze, minden tök király. És te, hogy vagy? 
   - Jól, kösz - azzal már indult volna tovább. 
   - Hé! Nem gondolod, hogy segítened kellene? Itt valaki épp haldoklik! Hahóó! - idegesen visszafordul, és felrántott a földről. - Azta! Nem hittem volna, hogy ilyen vékony létedre ennyi erő van benned. Amúgy Amy vagyok. Amy Thomson - mutatkoztam be nagy fuldoklások közepette mivel a lány minden jóindulat nélkül már ment is fel a másodikra ahova a papírunk szólt. 
   - Jennifer Stoner. De  jó lesz a Mira is. 
   - Mira? Ez meg, hogy jött ki? 
   - Ez csak amolyan becenév - magyarázta. Közben hallottam amit valakik nagy hangzavarral felértek az első emeletre. Két fiú beszélgetésének foszlányát csíptem el. 
   - Ez hülyeség, Dave'. 
   - Miért? Szerintem meg nagyon király! 
 Mira-val nem sokat beszéltünk mire felértünk az emeletre. Viszont amikor felértünk egy lánnyal találtuk szembe magunkat. 
   - Sziasztok! - köszöntött vidáman. -  Végre valakik akik normálisnak néznek ki. Stacey Lewis vagyok. Nagyon örülök! Elnéztem a szobaszámot. A negyvenes lent van az elsőn ugye?  - nagy bólogatva válaszoltam. - Oké, köszi. Remélem még beszélünk - azzal mosolyogva elment mellettünk.
   - Elég jó fejnek tűnik, nem? - kérdeztem Mira-t, és ebben mind a ketten egyet értettünk. Holott igazából egy ribanc. Teljes mértéken totálisan tévedtünk. Mivel a csaj egy igazi rohadék. 
 Elköszöntem Mira-tól és nagy örömmel vettem át újdonsült lakhelyem. A második teendőm  - a playstation összeszerelése után - az volt, hogy küldjek egy-egy üzentet Gabe-nak, James-nek és Leila-nak. 
 Már alig vártam, hogy mit hoz az új életem. 

2 megjegyzés:

Eleanor P. írta...

Imádtam, és tudom,nem fejtettem ki privátba bővebben mit gondolok, de k*rva jó lett és a "lufis" rész igen extrém ;) :DD

Eleanor xx

Raven Stark írta...

Köszi :D Hát sokáig tartott megírni, de örülök, hogy tetszett :D A "lufis" rész közben meg rád gondoltam xdd nem ám :D

Megjegyzés küldése