Thomson bátyó

 Régen volt olyan csönd a termünkben, mint aznap. Talán soha. Mindenki kérdően méregette Gabe-t aki Amy helyén ülve nézegette a lány firkáit s elismerően bökött rá erre-arra. Amy még mindig vörös arccal, ott ült vele szemben. Csak Dia és Stacey susmogása hallatszott. Én hátrébb álltam Erik és Zane társaságában.
   - Na mi lesz már? - idegeskedett Mark. - Nekem még dolgom lenne, úgyhogy igazán siethetnétek!
 Ez mindenkiből nagy egyetértést váltott ki, aminek Amy annyira örült, mint annak, hogy a bátyja ott kelletlenkedik vele szemben.
   - Jól van, na! - grimaszolt a szőke. - Akkor megkérdezem még egyszer. Mi a szart keresel te itt?
   - Téged kerestelek, nem szart - ismételte meg Gabe a pár perccel ezelőtti válaszát. - Vagy talán szarnak tartod magad? - fűzte tovább a gondolatot. - Ugyan már húgi.
   - Akkor majd megfogalmazom én - jelent meg Mira totális kiábrándultsággal az arcán. - Miért vagy itt?
   - Hát a családi hét miatt jöttem, természetesen! - felelte úgy, mintha teljesen természetes és egyértelmű dolog lenne.
   - Az csak jövő héten lesz - szólalt meg Zane mellettem. Miután ezt közölte elővette maga mellől mark táskáját, és laza könnyedséggel kivette belőle a szendvicset és majszolni kezdte.
   - Nem lesz ebből baj? - kérdeztem kissé értetlenül. Zane zavarodottan nézett rám.
   - Abból, hogy Amy bátyja itt van? Ötletem sincs. - megráztam a fejemet majd a szendvics felé böktem, mire ő felnevetett. - Haggyá' má'! Néha egymás fogkeféjét használjuk, csak úgy buliból.
   - Aha. Az végül is tényleg nagyon buli - hagytam annyiban a dolgot s Erik felé dőltem. -  Nem is tudtam, hogy Zane és Mark melegek - suttogtam.
   - Mert nem azok. Legalábbis elvileg nem - vont vállat érdektelenül. Mivel láttam, hogy ő ezzel a témát lezártnak tekinti inkább vissza fordultam a padjainkhoz, hogy láthassam a Thomson család drámájának folytatását.
   - Biztos, hogy jövő héten lesz? - kérdezte meg Gabe immáron sokadjára amire a válasz újfent egy majdnem kórusban mondott igen volt, ám néhányan a türelmetlen fajtából, mint amilyen Scott és Mark egy-két bazdmeget is fűzött a mondat végére.
   - Szóval menj vissza a fősulira! - parancsolt rá Amy, akinek már nem a zavartól volt vörös a feje hanem az idegtől. Gabe kelletlenül felnevetett és megvakarta a tarkóját.
   - Hát ami azt illeti - mondta vigyorogva - kirúgtak a suliból.
   - Hogy, mi? - kérdezte Amy reményvesztetten. - Mit csináltál, hogy kirúgtak?
   - Nem tudom. Egyik percről a másikra csak úgy. Éltem a megszokott kis napjaimat meg minden aztán bumm! Ki voltam rúgva. Pedig nem csináltam semmi olyat - böfögött egyet majd kényelmesen elhelyezkedett a padba - tudod milyen vagyok.
   - Igen, tudom és pont emiatt aggaszt a dolog - mondta Amy halkabban. - Miket szoktál csinálni, úgy általában?
   - Amiket a fősulisok! Mondjuk belógni a barátnőmmel a biosz szertárba - kacsintott -, vagy be wp-zni egy-egy osztályt, lepisilni a virágokat, bulizni péntek este amíg csontrészeg nem leszek. Eső után az osztálytársakkal sár csatázni, és elkapni a kényes lányokat akik elkerülik a dagonyát. Meg ilyesmi. Szóval semmi olyan ami miatt kirúghatnának - vont vállat.
   - Ez a csávó annyira Amy bátyja... - mondta Luke.
   - Miért nem mentél akkor Sara-hoz? - vinnyogta Amy.
   - Ő még a fősulin van a szülei meg nem látnak szívesen. Taplónak tartanak, tudod.
   - Akkor miért nem mentél haza? - Így Anna. A két Thomson összenézett majd Amy sóhajtott egyet.
   - Megpróbálom elintézni, hogy itt maradhass amíg el nem rendeződnek a dolgok - Gabe bólintott. - Gyertek menjünk a... Hova is kellene most mennünk? - Az osztály kezdett szétszéledni annak láttán, hogy a dolgok innentől egy ideig semmi izgalmassal nem szolgálnak.
   - Én meg azt hittem majd lesz valami bula-rázós jelenet - ballagott el mellettem Zane kissé csalódottan, én meg csak grimaszoltam. Ahogy egyre kevesebben vették körbe a padunkat közelebb tudtunk menni. Amikor már csak a kis csapatunk maradt ott Amy körbe nézett.
   - Hova menjünk most? - felém fordult, mintha tőlem várná a megváltás én meg csak megráztam a fejem.
   - Talán Evans-hoz - szólt Dave'. - Ő a diáktanács elnöke, ráadásul az igazgató imádja.
   - Azt húgi! Milyen okos srácot sikerült felszedned! El sem hiszem! Talán végre lesz valaki a családban aki nem a szülei pénzéből fog élni!- ujjongott Gabe.
   - Nem, csak barátok vagyunk -  jelentette be Dave' - Thomson csak álmodik arról, hogy olyan teste legyen a fiújának mint nekem.
   - Mi va'? Te álmodsz olyan testű barátnőről, mint én! - ütögette meg Amy büszkén a mellkasát.
   - És akkor mi van? - vigyorodott el Dave' pimaszan mire Amy elpirult.
   - Davie! a végén féltékeny leszek! - nyavalygott Gilbert.
   - Ember, akadjá' má' le rólam! - dühöngött Dave'.
   - Nem lenne jobb, indulni Elizabeth-hez? - kérdeztem, majd a többiek szép lassan elindultak az ajtó felé. - Erik, gyere! - szóltam vissza az ajtóból a fiúnak akin jól látszott, hogy nem akar jönni. Rámosolyogtam, mire ő világfájdalmas arccal utánunk jött.
   - Ezért cserébe el kell majd jönnöd velem a könyvklubba - mondta halkan mire odaért mellém.
   - Talán arra pályázol, hogy véletlenül leszúrjam Carly Brecklin-t? - egy pillanatig gondolkodott azon, hogy kire is gondoltam, mivel  ahogy azt már észrevettem csak azok nevét tudja akiét kell.
   - Legalább csöndesebb lenne a hely - felelte végül.
   - Hallod, húgi! - kezdett bele lelkesen Gabe - Ezek járnak? - Amy hangosan felnevetett.
   - Ugyan már! Két márványszoborról beszélünk! Milyen hülye vagy, Gabe!
   - Ez gonosz volt... - így Penelope. - Szerintem összeillenének.
   - Nem mehetnénk inkább Evans-hoz? - kérdezte Dave mogorván.
Nem hiszem, hogy magamtól eljutottam volna a diákönkormányzat irodájába amilyen kacskaringós utat kellett megtennünk a főépületben ahhoz, hogy végre elérjük a faragott fa ajtóhoz ahol, -mint a többi terem esetében ami állandó helyet ad valaminek - egy kis kártya jelezte, hogy jó helyen járunk, mivel ez bizony a DÖK-ös terem. Mira kopogott és ő ment előre. Az építési tervei miatt gyakran megfordult már itt, úgyhogy ismerte a járást. Egy hatalmas tárgyalóba érkeztünk ahol az iskola apró-cseprő ügyeit megvitatják a gyűlések alkalmával. Innen nyílt még három-négy terem. Mira céltudatosan kopogott be az egyikbe.
   - Szabad! - hallatszott William hangja bentről. Mira benyitott. Bézs színű falak, az egész padlót beborító szőnyeg, hatalmas ablakok, klíma berendezés, könyvespolcok, a terem közepén két íróasztal, amik az ajtó felé néztek. A nagyobban Elizabeth ült, a kisebben pedig William.
   - Oh, helló! - mosolygott Elizabeth és abbahagyta a körmölés. - Segíthetek valamit?
   - Gyerünk Amy, mondjad! - bökte Mira oldalba az összezavarodott lányt.
   - Mi? Miért én?
   - Mert a te bátyád? Talán azért.
   - Mira! Kérlek! Te vagy itt a fő dumagép!
   - Mi ez nem is... Nem hiszem el. Baj lenne ha egy rokon most költözne be? - Elizabeth sóhajtott.
   - Sajnálom, hogy lelombozlak titeket, de az iskola szabályzata szerint családtagok csakis az arra kijelölt időben tartózkodhatnak az iskola területén. Ráadásul még folynak a munkálatok, hogy elég hely legyen az összes rokonnak. Így is sokszor történik meg, hogy kénytelenek vagyunk jó néhányukat hotelba vagy legrosszabb esetben hazaküldeni. Szóval ne haragudjatok, de azt hiszem nem lenne jó ötlet. - Amy sóhajtott egyet azzal kissé megilletődve belekezdett.
   - Ő a bátyám, Gabe, egy két lábon járó szerencsétlenség és hát... kirúgták a suliból és...  szegény hülye sehova sem tud menni. A barátnője kollégiumban lakik, a barátnője szülei utálják mert mindig lejáratja magát. Haza sem mehet és a barátai is mind kretének. Nem lenne baj ha nem is ott ahol a rokonakat elszállásolják hanem valami kis zugba bedobnák! Ő meg egy toi-toi wc-ben is képes elaludni!
   - 2010 életem legszebb éve volt - tette hozzá Gabe mosolyogva - és nem is volt olyan büdös, mint mondják.
   - Látod! Teljesen idióta! Kérlek! - elkeseredett mosollyal kezdte nézni a diáktanács két vezetőjét. Elizabeth és William összenéztek. - Gyorsan ha lehet kezd elzsibbadni az arcom.
   - Szívem szerint én megengedném - mondta Elizabeth - de kötve hiszem, hogy az Igazgató úr örülne a dolognak.
   - És ha nem mondjátok el neki? - Kérdezte Gilbert.
   - Az Igazgató úr minden ilyesmiről tud - grimaszolt William - Még mi sem tudjuk honnan, de tudja.
   - Azt hiszem van egy megoldás - mondtam s minden szempár rám szegeződött. - Kate, lennél szívese előjönni? - azzal kinyílt az egyik szekrényajtó és kimászott belőle a vékony, vörös alak.
   - Üdv, Nezumi. Honnan jöttél rá? - kérdezte dühösen. Meg vontam a vállamat.
   - A megszokás. Nem tudnád rávenni az apádat, hogy megengedje? - összeszorította az ajkai. Kétségbeesettnek tűnt.
   - Persze, semmiség. Viszont az biztos, hogy nem ott tudunk neki helyet szorítani ahova a családtagokat szállásoljuk. Arról jobb ha most megfeledkeztek.
   - No para! - vigyorgott Amy- Viszont akkor hol lesz ez a hülye? - Kate gonoszan elmosolyodott.

   - Nem hiszem el! - dühöngött Amy. - Ez nem hiszem el! Az a kis kölyök tuti erre játszott! Ő mozgatta  a dolgokat a háttérben! Az ő keze van abban is, hogy Gabe-t kirúgták a suliból!
   - Nyugodj meg! - felelte Penelope - Lélegezz mélyeket! Nekem az mindig segít.
   - Nem szülni akar - mondta Dave' miközben a rágójával csámcsogott.
   - Én sem úgy gondoltam! - húzta fel magát Penelope.
   - Héé! Úgy érzem kezdünk megfeledkezni arról, hogy mi is az igazán lényeges jelen helyzetben! - panaszkodott Amy, azzal odébb dobta az egyik párnáját, egyenesen Erik arcába. - Jaj bocs!
 Mind Amy szobájában ültünk, leszámítva Gabe-t aki éppen a konyhában volt, és evett valamit. Pár perce ment le azt mondta "Burkolok valamit!" nekem pedig egyből Amy jutott eszembe. Le sem tagadhatnák egymást.
 A párna amit Amy az előbb Eriknek dobott most a szőke lánynak csapódott, aki mosolyogva dobta vissza Erik arcába. Aki azonnal vissza is dobta. ám amikor Amy újfent el akarta dobni Mira-t találta el, aki idegesen, nagy erővel dobta vissza a szöszinek. Majd egyből felkapott egy másikat ám ez Dave'-t találta el. Így bontakozott ki szép lassan egy párnacsata. Dave' ledobta a pólóját - Isten se tudja miért -, őt követe Gilbert s utána Erikről akarták lerángatni a fekete pólót. Végül persze kudarcot vallottak ám már majdnem sikerült lerángatni róla a felsőt. Utána, mivel rájöttek, hogy igazából nem is kifejezzen kíváncsiak Erik felsőtestére, Mira-ra esett a választás aki nem hagyta, hogy lekerüljön róla a póló akár egy kicsit is, viszont annyira lekötötte őket ez, hogy észre sem vették amit Amy odaoson és leönti őket ásványvízzel. A bosszúra éhes Dave' felkapott egy másik palackot és azzal szállt csatába a lány ellen. Közben Gilbert úgy döntött Penelope sem maradhat ki a buliból, úgyhogy a kezébe akadó 100%-os narancslével öntözte meg ami már biztosan romlott volt és Amy azért söpörte be az ágy alá az üres pizzas dobozokkal és egyebekkel egyetemben. Mira dühösen sétált oda hozzám és Erikhez mivel mi csendesen követtük az eseményeket. Arra számítottam, hogy majd hisztirohamban tőr ki, de ehelyett előrántott egy coca-cola-s üveget és leborított minket ami után úgy ragadtunk, hogy rosszul lettem magamtól. Utána Amy párnái újra feltűntek a színen és a szőke lány nagyot sikított amikor az brit zászlós párnája csurom víz lett ahogy Dave' magához szorította.
   - Én minden este azon hajtom álomra a fejem!
  Nem tudom meddig tartott a harc az üdítőkkel, meg a párnákkal de az biztos, hogy sokáig, mivel közben Gabe jól lakottan visszatért. Mivel annyira hasonlít a húgára biztosan nem lakott jól egy szendviccsel.
   - Ember, mi van itt? Ragad az egész padló!
  Amy nevetve mászott fel a földről ahová a nagy nevetés végett lezuhant.  Letörölt a kicsorduló könnycseppjeit ami ugyan úgy okozhatott a nevetés, mint az, hogy a feje nagyot koppant a szekrénye ajtajában.
   - Nyugi, Gabe majd mindjárt felmosok vagy valami.
   - Oké, de húgi...
   - Tessék? - kérdezte miközben segített Mira-nak felkelni egy nagy kóla tócsából.
   - Nem tudom, hogy észrevetted-e, de két félig pucér csávó fekszik az ágyadban. Mivel mostantól én is ebben a szobában fogok laki veled örülnék ha ilyen nem gyakran fordulna elő. Meg amúgy se. Soha.
   - Az csak Dave' meg Gil - legyintett. - Akiknek amúgy ideje lenne kiszállni onnan - a két fiú csak megrázta a fejét. - Na jó. Ti akartátok. Kicsi a rakás! - ordította majd a két fiúra ugrott. Mira nevetve fogta meg az én kezem és Erikét majd minket is rárántott a "rakásra". Eközben Penelope  szekrénynek dőlve röhögött.
   - Hallod, ha ezt anyák látnák - vett fel vigyorogva Gabe egy csatakos párnát a padlóról - rád se ismernének. Lehet akkor rájönnének, hogy rosszul álltak a dolgokhoz, nem? - ő még mindig mosolygott viszont mi abbahagytuk a nevetést mivel Amy szomorú arccal mászott ki a rakásból.
   - Mi van Thomson? - kérdezte Dave'.
   - Te se érted a szitut Davie? - így Gilbert - Akkor jó. Már azt hittem lemaradtam valamiről.
   - Még nem mondtad el nekik? - komorodott el Gabe. Amy megrázta a fejét. - Te is tudod, hogy el kellene igaz? - Amy összeszorította a száját.
   - Aha! Szóval valami családi dolog! - mondta lelkesen Gilbert mire Dave' beleütött egyet a kezébe, hogy hagyja már abba.
   - Amy... a barátaid vagyunk. Ha bármi olyan van nekünk elmondhatod. - suttogta Mira.
   - Igen! Én is elmondtam ami bántott és már sokkal jobban érzem magamat! - buzdította Penelope.
   - Üljetek le kényelmesen - fordult felénk Amy- ez hosszú lesz.