Beilleszkedni...

Nem sokkal az előtt,  hogy a telefonom ébresztett volna a szemeim maguktól kipattantak. Az álmom aminek legrosszabb részétől sikeresen megmenekültem az új osztályom nagy szerepet játszott. Egy pillanatig emlékeztem csak rá amikor felkeltem azután viszont csak néhány semmitmondó töredék jutott eszembe.

Kiszálltam az ágyból és komótosan álltam előtte azt fontolgatva amit is csináljak. Az íróasztalomhoz mentem. Kikapcsoltam a telefonomat mielőtt megszólalhatott volna. Azt az osztályképet néztem ami tavaly készült az osztályról és Amy tegnap a kezembe nyomta.

    - Változtak. - Mondtam magamnak. Stacey még érintetlen barna hajjal karolt Amy-be, ő pedig Mira-ba.  - Érdekes... - Dave' a kép sarkában vigyorog, mellette Erik faarccal. Dia és Velma egymásnak dőlve. Az a Rony nevű fiú volt még az akit felismertem.

Letettem a képet az asztalomra. Nyújtózkodtam. Előkotortam a könyvek közül az órarendemet. Amit elsőként kiszúrtam a testnevelés volt. Sóhajtottam.

Mindegy úgy is remek kondiban vagyok. 

Ismét ott voltam. A fehér ajtó előtt a rossz kilincsel harcolva. Most már volt benne egy kisebb rutinom így könnyebben kinyitottam, mint tegnap. Amikor beléptem egy kréta csapódott az arcomba. Egy pillanatra összerezzentem. Egy még számomra ismeretlen fiú bicegett oda elém. Kissé pufók volt. Rövid világosbarna haja volt.

     - Bocsi nem téged akartalak megdobni! Te vagy az új ázsiai lány igaz? - Vigyorgott. Ösztönből előkaptam a kést a zsebemből és a torkához érintettem. Amikor megláttam ijedt arcát gyorsan visszaraktam eredeti helyére.

    - Bocsánat. Reflex. - Nevetést hallottam. Oldalra fordultam. Amy, Mira és Dave' volt a hang forrásra.

    - Eszméletlen vagy! - Mondta a szöszi. - Tipikus maffiózó! Erre engem is meg kéne tanítanod!

    - Nehogy kést adj a kezébe. - Tette hozzá Mira. Szó nélkül a padomhoz sétáltam. Hagytam, hogy a táska leesen a földre. Amy hasa hangosan korgott egyet.

    - Éhes vagyok... - Tapasztotta rá a tenyerét.

    - Ezt még Dél-Afrikában is hallották. - Vigyorgott Dave'.

    - Nagyon vicces. - Kuncogni kezdtem.  - Az én poénjaim jobbak. Mira add ide a táskám! - A lány sóhajtott egyet majd a padra hajította Amy táskáját. - Ne dobáld! Nem tudhatod, mit tartok a táskámba! Mi van ha üvegpoharat? - A barna hajú lány keresztbe tette a kezeit. - Nem mondtam semmit... - A szőke elővett a táskájából egy nagy hamburgert amiből éppen csak nem esett ki a tartalma. - Házi hambi! Nagyon finom! - Beleharapott. - Kérsz? - Mondta teli szájjal s közben felém nyújtotta. Megráztam a fejemet. - Pedig finom. - Még egyet harapott belőle és a szája körül mindene öntetes lett.

    - Komolyan Thomson... Hogy tudsz te így enni? -  Dave' ujjaival egy kört rajzolt le saját szája előtt jelezve, hogy Amy arca tiszta kaja.

    - Pofa be! Amikor sütit ettél az egész arcod tiszta krém volt! - Mutogatott a fiú felé.

    - Ne beszélj teli szájjal Amy... - Mondta Mira de láthatólag nem figyeltek rá.

    - Azért mert az arcomba borítottad! - Válaszolt Dave' felháborodottan.

    - Dave' ne kiabálj! - Parancsolt rá Mira de ismét nem vették figyelembe.

    - Ne fogd rám! - Nyelt egyet. - Egyszerűen csak úgy eszel, mint egy malac!

    - Erik! - Fordult balra Dave' az ismét olvasó barátjához. -  Te is ott voltál! Bizonyítsd kinek van igaza! - A fiú odanézett, grimaszolt egyet majd visszafordult a könyvéhez.

    -  Nem nyilatkozom. - Jelentette be unott hangon.

    - Ne hagyjatok figyelmen kívül! - Ütötte meg a veszekedő feleket Mira aki eközben már vagy ötvenszer megismételte ugyan azokat a csendre intő szavakat. - Istenem. - Kinyílt az ajtó. A három jó barátnő sétált be. Feszülős ruhákba amik nagyon hasonlítottak egymásra. Stacey minket bámult. - Mit nézel? - Kiabált oda neki. -Ki ne essen ám a szemed! - Gyorsan odatotyogott.

    - Szeretnél valamit? - Hallatszott, hogy elvékonyítja a hangját.

    - Hát nem téged látni az biztos. A nagy orrodat. Fúj... A kis zsírkáiddal is csinálhatnál valamit ha már feszülős felsőt veszel fel. Ja és örülnék ha nem riszálnád előttem a nagy fenekedet.

    - Fogd be te nádszál! - Nagy sértődöttségében csak annyit tudott kinyögni. Mira grimaszolva keresztbe tenne a kezeit.

    - Talán zavar, hogy nem vagyok olyan úszógumis, mint te? Vagy, hogy én anélkül vehetek fel tapadós pólókat, hogy egy kötözött sonkához hasonlítanának? - Eközben Dia is odalépkedett.

    - Ne beszél így az én Staceymmel! - Megpuszilta az arcát mire én fintorogtam. - Dave' miért beszélsz velük? Ők annyira... tudod. - A fiú kézét magához húzta és a mellkasához nyomta. - Egyetértesz?

    - Nem, mert duci vagy és folyton a fülembe vinnyogsz. -Mosolygott.

    - Mindig is imádtam a humorod! - Mosolygott vidáman. - Gyere, menjünk Stacey! Vetettem Velma-val új magazinokat. - Megfogta a kezét elmentek.

    - Egyébként az osztályképen amit adtál miért karoltok össze? - Kérdeztem. Amy-t és Mira-t sötét aura vette körül. Dave' arcán hatalmas vigyor jelent meg.

    - Jaj hát mert a legjobb barátnők voltak! - Nevetett a barna hajú fiú. - Ugye Mimy és Jenny? - Próbált a lehető leglányosabban beszélni mire Amy és Mira dühösen felkapták a fejüket.

    - Ne kezd! -Kiabált rá Amy. - Dave' felrántotta Eriket a székéből.

    - Annyira cukik voltatok- Karolt bele a másik kezével pedig a levegőt csapkodta. Erik is elvigyorodott.

    - Tényleg nagyon öm... "menők" voltatok. - Ez volt az első hosszabb mondat amit tőle hallottam. Mély hangja gúnyos volt és a maga módján rideg.

    - Ilyenkor bezzeg meg bírsz szólalni! - Ordították Mira-ék egyszerre.

A második óránk matematika volt. A sörhasú tanár úr megkérdezte tőlem az előző iskolámban vettem- e azt a bizonyos anyagot amiből íratni akar. Bólintottam ő pedig közölte vele ha nem is vettem volna akkor is írtam volna csak másból. Nem szimpatikus. Szerencsére maga a dolgozat nem volt nehéz. Legalábbis számomra. Nagyban körmöltem a válaszokat amikor Amy felől egy papírfecni landolt a padomon. Körülnéztem. Mindenki írt. Furcsa volt itt a csönd. Kinyitottam a levelet. Az összegyűrt papíron a "Szeretem a spagettit." felirat ékeskedett Amy sajátos betűstílusában.  A zsebembe gyűrtem de a következő pillanatban egy újabb üzenet érkezett. "Sajttal." Nem tudtam mit reagálni erre így ezt is a másik mellé raktam. Pár pillanat múlva ismét megjelent egy. "Vicceltem. Igazából utálom. Most pedig segíts nem értem az első oldalt." Sóhajtottam. A fecni hátuljára ráírtam az "Amy... csak egy oldal van..." A lány hátra fordult. Kétségbe esett szemekkel nézett rám.

    - Pont ez a probléma! - Suttogta.

    - Miért nem kérdezed meg Mira-tól? - Biccentettem a fejemet a másik lány felé.

    - Mert ő csak röhög rajtam. - Halkan felsóhajtottam. Elővettem Amy sajtost cetlijét és ráírtam az egyik feladat válaszait. Utána a másikkal is ezt tettem majd odavarázsoltam Amy padjára.

    - Remélem senki nem levelezik. -Vakarta meg a fejét a tanár úr miközben nagyban körmölt a naplóba.

    - Ki lenne olyan szemtelen? - Mondta egy fiú hátul nevetve.

    - Ja, Mark igazad van! Ki lenne olyan szemtelen? - Így Amy.

A negyedik óra testnevelés. A kopaszodó tanár a magasugrást szemelte ki erre az órára. Előtte egy könnyed bemelegítés volt. Tíz perc futás egyéni iramban majd egy kis gimnasztika. Mira gyorsan kezdett futni én pedig ezt nem néztem jó szemmel és az ő tempójába rohantam. Csak úgy cikáztunk a teremben nem egyszer megelőzve a lassan kocogó Amy-t. Amikor vége lett a futásnak levegőért kapkodva estünk le a padra.

    - Nem vagy rossz... - Mondta Mira.

    - Te sem.... - Feleltem.

    - Hányszor is előztetek meg? - Kérdezte Amy.

    - Nem tudom... - Gondolkodtam el. - Tizenöt után nem számoltam. Te Mira?

    - Én tíznél meguntam...

A  bemelegítés után beállított minket arra a helyre ahonnan neki kell futnunk. Dave' mindenki elé vágott.

    - A legmagasabbra ha kérhetném! - A tanár megrázta a fejét. A léc mihez képest egész magasan volt. Fogjuk rá, hogy átugorható magasságba. A srác neki futott és hibátlanul átugrotta. Öntelten elvigyorodott ahogy a sárga szivacsra érkeztek a lábai. Ahogy éppen sétált le róla megbotlott majd arccal a tesiterem padlójára zuhant. Amy hangosan nevetni kezdett.

    - Mennyire béna! Ott menőztél aztán így estél pofára! Ember, de béna vagy! Most megmutatom milyen egy igazi profi! Tanár bá'! -A férfi odasétált és  nagyon alacsonyra tette a lécet. Amy óriási lendülettel nekifutott. Ahogy ugrani próbált megbotlott a lécben és nagy nyekkenéssel a puha szivacsra esett. Gyorsan felpattant.

    - Majdnem! - Ugrott le majd gyors léptekkel a sor végére sietett. Én következtem.

    - Neked beállíthatok normális méretet? - Kérdezte a látszolag lestrapált idegrendszerű testnevelés tanár.

    - Igen.... - Könnyedséggel átugrottam azt a magasságot amit kaptam. Amikor visszamentem a sorba Amy nagyban mutogatta nekem a hüvelykujját.

    - Ahogy egy maffiózótól elvárható! De még közel sem vagy az én szintemen. - oldalra nézett. - Mira! Rony jön! - Rony neki futott. - "Hiszek benne, hogy tudok repülni!" - Énekelte.

    - "Hiszek benne, hogy meg tudom érinteni az eget!" - Folytatta Mira. Rony úgy ugrott, mint egy balerina. Azután pedig nagyot huppant a szivacson. Talán ő is ezt gondolja magában...

Az utolsó óránk rajz volt. Az iskolának külön rajz terme volt. A rajz tanárunk pedig az osztályfőnökünk Mrs. Herris. Mint kiderült Mira mindig mással rajzoltatja meg a dolgokat utána pedig mindig ilyesmit mond " De béna! Na majd én kijavítom!" Amy vagy ötvenszer újrakezdi de a végeredmény valahogy mindig jól sikerül. Erik egy rajz tehetség. Dave'-ben pedig annyi motiváció van, mint egy csigában. De ha egyszer ráérez a rajzolásra alig lehet kirobbantani a rajzteremből. A három jómadár elhúzódott hátra. Hangosan röhögcséltek és mindenki tudtára adták, hogy mennyire nehéz az ő magánéletük.

    - Befognátok végre?- Morgott a Mark nevű fiú aki éppen nagyban próbálta egyenlő magassába rajzolni a fonalakat. -  Nincs kedven Stacey vén faszijának élettörténetét hallgatni!

    -  Egyetértek, Mark! -Mondta a fiú aki reggel megdobott.

    - Nem is vén! - Sipítozott Stacey -  Csak harmincnyolc! Egyébként is a mi szerelmünk tiszta és egy életre szól! - Tapasztotta kezét a mellkasára miközben pír ült ki az arcára.

    - Mint egy aranyér kenőcs reklám. Tiszta és egy életre szól... -Mondta Mira két radírozás között.

    - Nagyon kötekedős kedvedbe vagy mi, Jenny? - Kérdezte hisztis hanglejtéssel a festett szőke.

    - Én? Dehogy! Bár a te nagy orrod mindig kiszagolja az igazságot....

Nem sokkal azután, hogy visszamentünk a koliba és ideérkezésem óta először megnéztem az internetet megéheztem. Így hát fogtam magamat aztán lementem a földszintre. A konyhában éppen motoszkált valaki. Ha nem Amy lett volna az a végén még meglepődök. Nagyban kotyvasztott valamit.

    - Hát te? -Kérdeztem.

    - Éppen a specialitásomat csinálom! - Mosolygott a fazékra mutatva. - Hal, cukor, só, méz és egy kis szeretet. - Kacsintott. - Megkóstolod?

    - Inkább kihagyom. - Felnevetett.

    - Vicceltem, nyugi! Igazából csak húsleves. - Beleszagoltam a fazék körülő gőzbe.

    - Jó illata van. - Mosolyogtam.

    - Ugye? Főzni tudok! Kevergeted nekem egy kicsit? Akkor talán adok belőle.- Kacsintott ismét.

    - Rendben. - Átvettem tőle a fakanalat, ő pedig a hűtőhöz ment.

    - Na lássuk miből élünk. - Kinyitotta.  - Nem. Fúj.  - Kimmentált mindent amit meglátott. -  Ebbe már beleköptem. Ez Mira-é. Sütike! - Egy cetlit vett re a doboz tetejéről. - "Thomson ne edd meg a sütimet  -Dave' " - Olvasta fel. - Az a szemét.... A szem mindent lát! - Mondta rekedt hangon. - Vagy valami ilyesmi. - Vonta meg a vállát. - Oh! Valamelyik nyomi pizzat evett és hagyott. Ki lehetett az a béna? Na mindegy megeszem.

    - Én voltam. - Mondtam.

    - Ja bocs, Nezumi! Nem úgy értettem! - Hangos köhögés hallatszott az első emeletről. - Úgy hallom hamarosan meggyógyul...

    - Ki? - Fontam fel a szemöldököm. Amy eltűrte a haját.

     - Majd megtudod.... - nézett a távolba akár egy jövendő mondó -  majd....

Miután kaptam Amy főztjéből -ami mellesleg igen finom volt -visszamentem Senki szobájába. Ismét ledőltem az ágyamra, hogy békésen olvassam a könyvemet ám az alattam lakó ismét hangoskodó kedvében volt.

Egy nap megkereslek.... Nem tudom ki vagy... De vigyázz magadra....