Hétvége

A nap egy-egy fénysugara utat talált a függönyök között. Világos csíkok jelentek meg a szoba padlóján. Az ágyam szélén ültem a könyvet fogva amit a minap vettem ki a könyvtárból. Nem volt hosszú. Kétszázötven oldal. Talán egy kevéssel több vagy kevesebb. Magával ragadó történetet tartottam a kezemben. Nem lettem ugyan bölcsebb tőle és az élet nagy dolgaira sem kaptam választ viszont a lelkemnek jót tett. Ezek az emberi dolgok amiket még a maffia sem vehet ki senkiből. Szemügyre vettem a borítót, a címet, az írót. Ismerősen csengő név volt mégpedig egy gyászjelentés cicomás fekete kereteiből. A harmincegy éves írónő autóbalesetben életét vesztette.  Felálltam majd  letettem az íróasztalomra. A naptár - amit tegnap kotortam elő a bőröndömből -  a mai napra csak egy üres rubrikát tartogatott. Nincs ma semmi munkám na meg a barátaimmal sem beszéltem meg semmilyen programot. Szememmel az asztalon heverő dolgaimat néztem furcsa grimasszal az arcomon, hátha megpillantok valamit ami csak egy kicsit lekötné a figyelmemet. A telefonom hirtelen rezgésére tértem vissza a valóságba. Felemeltem a fekete készüléket és végighúztam az ujjam a képernyőn.

    - Halló? - Szóltam bele.

    - A kedvenc unokahúgom! - víz hangzott a bácsikám hangja a vonal másik végén. - Úgy hallom könnyedén megoldottad a tegnapi ügyet.

    - Természetesen. Nem áll szándékomban szégyent hozni a családra meg persze az apámra.

    - Nagyon helyes! Tudod, hogy egyetlen apró tévedés a részedről aztán vége a békés napoknak. - Nem mondtam semmit. - A lényeg az, hogy mivel ilyen ügyes voltál nem kell azzal fáradnod, hogy eljuttasd hozzánk. Az apád már elküldött egy személyt aki átveszi tőled. Gondoltam figyelmeztetlek.

    - Értem. - Letette még mielőtt végigmondhattam volna. Sóhajtottam majd a telefont visszaraktam a helyére. Az ajtó felé néztem majd hallgattam a gyomrom jelzésének s elindultam a konyhába. Amikor leértem hallottam ahogy valaki éppen ott fontoskodok. Ahogy egy kicsit közelebb mentem megláttam Dave'-t.

    - Szia! - Köszönt nagy mosollyal az arcán közben pedig beleszórt egy kevés fűszert az edénybe ami a tűzhelyen volt.

    - Szia. Nem is tudtam, hogy tudsz főzni. - Nevetett.

    - Azért mert nem tudok. Csak még a szüleim nem küldtek nekem pénzt. Ilyenkor általában elcsóróm valaki kajáját vagy a másik osztályba járó haverjaimtól elveszem. Viszont Thomson most minden kész kaját megevett. Szerencsém, hogy Brooks-ék szívesen nekem adják a dolgaikat.

    - Öm... Dia és a barátnői? - Bólintott. Elindultam a hűtő felé. - Hogy, hogy mindenkit a vezetéknevén hívsz?

    - Megszokás. Mondjuk Eriket képtelen lennék nem a keresztnevén hívni. - Ismét nevetett.

    - Engem miért? - A barna szempár a fazékról rám vándorolt.

    - Mert szeretlek. - Rezzenéstelen arccal néztem őt. - Ennyi? Most csalódtam! Amikor a többi lánnyal sütöttem ezt el tavaly viccesebben reagáltak. Bár Stoner pofona a mai napig kisír a rémálmaimba. - Elmosolyodtam. - A Nezumi faszábban hangzik, mint a...

    - Hirohito. - Segítettem ki.

    - Az! Meg mire kimondanám megvénülök.

    - Én sem szeretem a nevemet. Túl sok kötelesség van benne. - Leraktam néhány szendvicshez szükséges kelléket a pultra. Egy idei csönd volt kettőnk között.

    - Tudtad vagy van egy bátyám? - Megráztam a fejemet. - Jogász. A szüleim nagyon sokat várnak tőle. - Nem tudtam mit válaszolni rá. Ismét néma percek.

    - Mióta ismered Eriket? - Kérdeztem végül.

    - Általános óta. Akkor még megszólalt anélkül, hogy muszáj lett volna! Túl komoly! Szörnyű nem?

    - Hát én még nem ismerem olyan régóta, hogy véleményt mondjak róla. - Az egyik kezét lecsapta a pultra.

     - Nem kell előttem ezt a félénk kislányt játszani! - Mondta idegesen.-  Ismered te elég ideje! Szóval?

     - Hát tényleg elég keveset beszél....

     - Na ez a beszéd! - Felém tartotta a tenyerét. - Pacsi! - Kisebb erőt fektetve a mozdulatba belecsaptam a kezébe. - Na nemár! Azt akarod, hogy gyakoroljuk a pacsiadást? - Megráztam a fejem.

     - Mi ez a romantikus légkör? - Lépett be Amy. - Visszataszító. Bár lehet, hogy ez csak a kaja amit főzöl Dave'. Mi ez egyáltalán?

    - Saját recept. Van benne só, cukor, ételízesítő, paprika, hús és egy kis uborka. Az életerős fiatalok kedvenc étele! Isteni lesz!

    - Te meg vagy húzatva? -Kérdezte undorodva a lány.- Tudod mi lesz ebből ha megeszed? Gyomorrontás!

    - Csak irigykedsz az egyedi receptemre! - Vigyorgott.

     - Mond csak ezt de ha az egész napot a wc-n töltöd ne panaszkodj! -rám nézett. - Nezumi! Siess körbe akarunk vezetni a suliba!

    - De még nem ettem meg a szendvicsem!

    - Majd Dave' megeszi ne aggódj! - Karon ragadott. - Induljunk!

Kirángatott a koli elé ahol Mira állt. Farmernadrág volt rajta néhol-néhol kopások. Lila felsőjén egy krikszkrakszos minta díszelgett. Rövid barnásvörös hajában egy csat. Amy-n is farmer volt. Valamivel sötétebb, több szakadással. Szürke pólóján Nagy-Britannia zászlaja. Egy bő, vékony fekete pulcsi lógott rajta. Szőke haja a megszokott copfban elől néhány tincs szabadon lógott. Megindultunk az iskola fő épülete előtt folyó szökőkúthoz.

    - Az igazgató az iskola egyik születésnapjára állíttatta ide. - Magyarázta Mira. Mentünk is tovább a fő épületbe. Nem volt valami sok diák de hát ez érthető is. Megmutatták hol van az ebédlő ahol- hiába változatos és finom az étel -kevesen esznek.  Rámutattak egy-két teremre ahova alkalmanként át kell menni. Beavattak a büfé egyszerű és praktikus dolgaiba. Azután a főépület wc-it is amit Amy csak Csurgatoriumnak nevez. Nem tudom honnan ered ez a név de nem is firtattam mert különben hallgathattam volna egy történetet ami egyenes a teremtéstől kezdődik. Legalábbis nagyon olyan előérzetem volt. Amikor rákérdezett kíváncsi vagyok-e a név eredetére inkább csak egy fejrázással válaszoltam. Elmentünk a rajzterem mellett is ahol a minap voltunk.

    - Ezzel már boldogulsz! - Mondta Amy. Nagy lendülettel megindul a koli felé. Az iskola körül több diák volt, mint benne. Sokan ültek a fűben, pokrócon vagy simán. Néhányan a szökőkút szélén. Stacey, Velma és Dia éppen akkor jött be a vaskapukon vihorászva egy márkás bolt logóival díszített szatyrokkal az oldalukon. A szőke lány úgy sietett a lépcsőn, mint még soha. Végigrohant a folyosón majd becsapta maga után az ajtót.

    - Megint elfelejtett valamit. - Mondta Mira amikor az ajtónkhoz értünk.

    - Mit? - Kérdeztem.

    - Fogalmam sincs. Biztos ahhoz kapcsolatos.

    - A hangokhoz?

    - Igen! Szóval te is hallottad őket! Rendben akkor nem képzelgek! - Nevetett majd bement a szobájába. Én is így tettem. Amikor beléptem Kate éppen az egyik kardot nézte ami általában az ágyam alatt van. Nem zavartatta magát amikor bementem.

    - Üdv Nezumi. - Tette vissza a hüvelybe. - Mielőtt kényelmesen elhelyezkednél gyere velem! - Felállt és elindult. Kinyitotta az ajtót s Amy szobájának irányát tűzte ki célul. - Na jössz már? - Követtem. Mielőtt a szőke lány szobájához értünk volna jobbra fordult majd belépett a szobába. A berendezés alapjáraton megegyezett az enyémmel. Annyi eltérés volt, hogy ebben másmilyen személyre szabott kellékek voltak. Egy halom könyv szépen elrendezve. A falon mindenhol képek ragasztgatva. Az íróasztalán papírok, különböző makettek , földgömb. Felvette az egyik papírköteget. Kézzel írt volt mind.

   - Ennyit tudtam összegyűjteni egy nap alatt. Persze az érdekesebbeket magamnál tartom. Nekem is vannak terveim még.

   - Még pedig? - Kérdeztem.

   - Majd meglátod, Nezumi. Egyébként ha érdekel Amy Thomson szobájának rejtélye jobban teszed, hogyha megpróbálsz bejutni a szobájába. A bal oldali szekrényt mindenre választ ad. - Nevetett. - Mellesleg, hogy tetszik az én börtönöm? Nem annyira vad, mint a tied de szerintem egész mutatós! Van még egy halom képem a diákokról meg persze a tanárokról is! Tudod, hogy a minap Stacey Lewis ellopta a kis barátnőd szendvicsét majd kidobta a szemétbe? Utána pedig minden engedély nélkül elhagyta az iskola területét ami köztudottan csak hétvégén szabad majd találkozott a fiújával? Velma Ravin pedig nem használja a fürdőszobát. Az iskolába is csak úgy jutott be, hogy Dia Brooks a szülei pénzét használta. Akinek az igazi neve Hilda. - Elmosolyodtam.

    - Köszönöm az információt Kate. - Megfordultam és a kilincsre tettem a kezemet.

    - Ha már neveknél tartunk a teljes nevem Katherine.

    - Jó tudni. - Kiléptem az ajtón. Amint becsuktam magam mögött a velem szembe található ajtó kinyílt és egy lány lépett ki rajta aki fehér köpenyt viselt. Hosszú, barna, hullámos haja volt. Az arcát kitakarták a kémcsövek amiket cipelt.

    - Te vagy az új lány nem? - Kérdezte.

    - Igen én vagyok.

    - De jó! Még nem volt alkalmam beszélni veled! Én is az osztály tagja vagyok! Kérhetek tőled egy kis segítséget?

   - Gondolom. Mi lenne az?

   - A kémia klub tagja vagyok és ezeket kéne elvinnem a szertárba viszont egyedül nem bírom el.

   - Ha csak ennyiről van szó. -Átvettem azokat amiket felém nyújtott. Előttem ment mutatva az utat. Nehézkes volt lemenni a lépcsőn legalábbis számára. Néhol meg-meg botlott.

   - Nem is tudtam, hogy az iskolának vannak klubjai- mondtam amikor kiértünk.

   - Pedig rengeteg van! Elég sokszínű a felhozatal. Az osztályunk talán nem a legjobb de mindenki tagja egynek. Te nem szeretnél csatlakozni valahova?

   - Hát ellene nem vagyok de azt sem tudom milyenek vannak. - Bementünk a főépületbe.

   - Van mondjuk főző, box, rajz, foci, kosár, atlétika, iskolaújság... ugye a kémiai klub is. Rengeteg van még ezen kívül. - Megállt egy ajtó előtt. Előhalászott egy kulcsot a köpenyének zsebéből. - Ez a mi termünk. Innen nyílik a szertár. - besétált. A tanári asztalra lerakta a kémcsöveket majd egy másik kulccsal kinyitott egy ajtót ami a teremből nyílt. - Tedd csak le. Ez is hatalmas segítség volt. Köszönöm.

    - Semmiség. - Megfordult. Az ajkai sötét pirosak voltak mégsem volt rúzs vagy szájfény jele rajta. A szemei barnák de egy árnyalattal világosabb Dave'-énél. Egy pattanás sem volt az arcán. Egy-két anyajegy díszelgett ugyan fehér bőrén de azok sem voltak zavaróak.

    - De igen! Szeretném viszonozni valamivel! - A szekrényhez rohant és kivett belőle egy üvegcsét. Visszajött hozzám majd a kezembe nyomta. Kék kristályok. - Ezeket én csináltam. Nem olyan nehéz de szerintem szépek. Tudom nem nagy dolog de kérlek fogad el.

   - Köszönöm. - Mosolyogtam.

   - Milyen modortalan vagyok. Anna-nak hívnak.

   - Hirohito Nezumi. - Meghajoltam. - Akkor én most megyek, ha nem baj.

   - Nyugodtan! Sajnálom, hogy feltartottalak. - Visszamentem Senki szobájába. Ránéztem a könyvre az asztalomon. Vissza kellene vinnem. Bár rá ér. Hétfőn úgy is megyek a főépületbe. Ledőltem az ágyamra és elaludtam.

Vasárnap reggel arra ébredtem, hogy valaki szuszog a fülembe. Kinyitottam a szememet s Amy arcát láttam magam elött. Reflexből megütöttem.

    - Sajnálom! Rossz szokás! - Mentegetőztem. - De mit keresel itt?

    - Nyitva hagytad az ajtót este. Dave' is itt volt de hívatta az osztályfőnök így itt maradtam egyedül. - Felültem.

    - Menj vissza szobádba. - Parancsoltam rá.

    - Dehogy megyek! Normális vagy? - Haragos tekintettel nézem rá. - Nagyon menő vagy! - Megint megütöttem. - Engem mindenki bánt! Még az álmos Nezumi is!

    - Nezumi pont azért bánt mert álmos te pedig a fülébe szuszogsz. - Mondtam idegesen. - Húzz haza!

    - Ne már, hogy tudsz szlenget használni!

    - Csak menj! - Felálltam és elkezdtem a kijárat felé tolni. Kinyitottam az ajtót. Ekkor Anna sétált el. Valahogy ma más kisugárzás volt. A haja copfba foga, a laborköpeny is lógott rajta. - Jó reggelt. - Megfordult. Idegesnek tűnt.

   - Oh, csak te vagy az ribanc? - Hangja mélyebb volt s egy nyalóka pálcája lógott ki a szájából.

   - Tessék? - Kérdeztem megdöbbenten.

   - Egyébként Amy! Megint túl hangos voltál az éjjel! Talán nem voltam világos múltkor?

   - De igen Anna! Teljesen világos volt! Sajnálom!

   - Azért te kis pöcs! - Azzal elment. Ledöbbenten néztem a szőke lányt.

   - Mindig ilyen. Van a kedves Anna meg a gonosz. - Kirázta a hideg majd gyorsan tett pár lépést. -  Na megyek! - El is indult a szobája felé. Én becsuktam az ajtót s el is fordítottam a kulcsot. Leültem az íróasztalomhoz majd előkerestem egy papírt azok közül amit Kate adott tegnap.

Anna Rass Ross. Kor: 16 A kémia klub egyik legfontosabb tagja. Gazdag, elvált szülők gyermeke. A keresztje: léomvámos látványos személyiségzavar.