Munka ügy

 Péntek reggel éppen kiléptem Senki szobájának ajtaján amikor szembetaláltam magamat egy sráccal akit látásból ismerek. Egy hátsó padban ül és szünetekben úgy lézeng a terem előtt, mintha várna valakit. A hangja ismerősebben cseng, mint az arca hiszen sokszor hallani amit idióta megjegyzéseit világgá kürtöli. Néhol-néhol elég feltűnő pattanások virítanak az arcán. Barna haja rövid, tüskeszerűen mered az ég felé. Mintha néhány sötét szőrszál is megjelent volna az álla környékén. Nadrágja letolva ezáltal kivillantva kék alsónadrágját. A világos farmeron kisebb-nagyobb kopások díszelegtek. Lila, kék kockák sorakoztak az ingén. Sport cipője ütött, kopott, hiába díszeleg rajta egy híres cég emblémája. Fekete válltáskája szinte súlytalannak látszott.

    - 'Reggelt. - intett.

    - Jó reggelt. - Elvigyorodott. Kivillantotta sárgás fogait. Világos szemei alatt csak most vettem észre a sötét karikákat.

    - Még nem beszéltünk bár biztos vagyok benne, hogy hallottál már rólam. - Megráztam a fejemet. - Ez most komoly? Az egész iskola zengett arról, hogy megvertem az egyik végzőst! - Csak pislogtam rá értetlenül. - Mark vagyok. Nem feltétlenül kell jóba lenned velem. Ha nem húzol fel nem bántalak. Bár mivel igazi férfi vagyok nem emelek kezet egy gyenge nőre. - Nevetett majd minden egyéb szó nélkül fütyörészve távozott. Kissé meglepődtem ettől a találkozástól de hát előbb vagy utóbb de mindenkivel meg kéne ismerkednem. Legyenek ilyen zakkantak is.

  Az ütött kopott ajtó eljött állva végig gondoltam a mai feladataimat. Ma délután mindenképpen be kell hajtanom a tartozást Mr. Andress-on. Legalábbis ezen a néven kért tőlünk pénzt. Az igazit is tudom. Szükségem nagyon nincs rá hiszen a bácsikám mindent elküldött róla. Legalábbis ahhoz eleget, hogy megtaláljam. Lehet, hogy nem látszik rajtam de néha igen könyörtelen tudok lenni. Ebben nagy szerepet játszik a neveléseim is. Ha az ötödik születésnapi ajándékod az, hogy egy másik yakuza tanonc ellen küzdhetsz utána pedig megszámolhatod az eheti jövedelmedet - ami lényegében nem több, mint a pénz amit visszavettél azoktól akik már egy ideje tartoztak persze olyan fiatalon egy-két kigyúrt felnőtt kíséretében - megváltoztatja a világ nézetedet.

 Hirtelen visszarázódtam a valóságba amikor valaki megérintette a vállamat. Amy és Mira állt mögöttem ledöbbent arccal. Mielőtt bármit is mondhattak volna sikítás hallatszott a teremből. Benyitottam. A három grácia játszotta az eszét. Futkostak, nevetgéltek, visítottak. Stacey egyik első fogának a fele hiányzott. Ez jól látszott ahogy mosolyra nyitott szájjal megállt. Az oldalához kapott, mintha most futott volna le egy maratont.

    - Na a toka szalonna. - Mondtam Mira és belépett mellettem a terembe. Amy kacaja követte ezt a megjegyzését. Ő is besétált mellettem. Mosolyra húzódott a szám amikor megláttam a duci lány álla alatt csüngő tokát. Viszont amikor két barátnője odalépett mellé és egy-egy cuppanós puszit nyomtak az orcájára elfogott a hányinger. Inkább követtem barátnőimet a helyünk felé. Az a bizonyos Mark nevű fiú is társult hozzájuk az idétlen nevetésben. Mire a padhoz értem Amy és Dave' már el is kezdtek veszekedni valamiben. Ha jól szüretem le akkor valamelyik robotos tv sorozat legújabb epizódjának szaftos - és egyben rendkívül örült- részleteit vitatták. Először még úgy tűnt nem értenek egyet másik által elképzelt folytatást illetően végül megegyeztek egy közös ötletben aminek igazi atyja Mira volt.

    - Mit csinálsz ma délután? - Kérdezte tőlem Dave'. - Ma ráérek szóval ha akarod megmutathatom a sulit. Mivel ha jól tudom ezt még eddig a kedves barátnőid nem tették meg. - A két lány forgatni kezdte a szemeit.

    - Mi sem érünk ám rá mindig! - Tette keresztbe a kezét a szőke.

    - Kedves tőled - előztem meg a következő véget nem érő civakodást - de ma délután be kell mennem a városba.

    - Minek? - Faggatózott Mira.

    - Az apámnak kell segítem. Egy pasas már elég régóta tartozik nekünk egy bizonyos összeggel és mivel én is itt vagyok Amerikában akárcsak ő az én feladatom behajtani rajta a dolgot. - Magyaráztam.

    - Maffiadolgok mi? Erről jut eszembe! - Csillantak meg Amy kék szemei. - A közeljövőben nekem is be kellene ugranom egy ruhaboltba. Viszont nem akarok egyedül menni úgyhogy... - Rám nézett.

    - Sajnálom. Nem vagyok az a vásárlós típus és nem tudom meddig fog tartani az ügy. Azt pedig muszáj ma megcsinálnom. - Összeráncolta a homlokát. Gyorsan Mira felé fordult.

    - Nem. - Mondta közömbös tekintettel. - Én elkísérem Nezumi-t. Biztos vagyok benne, hogy eltévedne ha valaki nem segítene neki tájékozódni. Amerika egy nagy ország, nagy városokkal. - Grimaszolt egyet majd a tekintetét a két fiúra szegezte.

    - Szóval ráérsz délután igaz? - Dave' nyelt egyet.

    - Erik is ráér! - Keresett egérutat. - Ő szinte mindig ráér!

    - Remek! Akkor hármasban megyünk vásárolni! Ez elölt!

 Ha ez a lány elhatároz valamit ha törik ha szakad de annak igen is úgy kell lennie. Ha nem úgy alakul beveti a megsértődő taktikáját ami annyira felidegesíti a legtöbb ember, hogy azt mondja Legyen amit akarsz csak hagy már abba! Úgy látszik Erik egy különleges kivétel ezen a téren. Ő ilyenkor is nyugodt szívvel olvassa tovább a könyvét, mit sem törődve Amy hisztijével.

 Elkezdődött az óra. A fizika az fizika. Ezt Mira mondta amikor becsengettek. Papír repülők szálltak a fejem felett összevissza. Néhány fehér galacsin landolt a hajamba Dia-ék felől. Ezeket szüntelen ráztam ki fekete hajamból. Hiába jegyzeteltem az órán nem ragadt rám semmi. Nyomtatott betűim még mindig furcsának tűnnek szülőhazám írásjelei után.

  Ezután irodalom következett. Az öreg, alacsony tanárnő hiába rágta a száját és fenyegetőzött az osztályra semmi hatása nem volt. Szegény asszonyon esküszöm láthatóan több ránc jelent meg, mint amennyivel érkezett. Magyarázott egy íróról de hiába. Még a nevét sem lehetett rendesen érteni. Macskakaparás írása pedig nem könnyítette meg a dolgomat.

 A kémia fele kísérletezéssel ment el. Nem tudom a harmincas évei végén járó duci tanárnő, hogyan s, mint keverte össze az anyagokat ám a vége az lett, hogy a kémcsőt a borszesz égő felé tartva látványosan füstölni kezdett majd az üveg széttörött. Meg égette az asztalt és izzó szilánkokkal vette körül magát.

    - Ez nem így terveztem. - Mondta gondterhelt tekintettel szemlélte a balul sikerült kísérletet.

A tanórák hamarabb elrepültek, mint gondoltam. A kollégium lépcsőin sétáltunk éppen amikor egy sms-em érkezett. "Hogy haladsz bishounen? Apád várja a szép eredményeidet, chipira-chan."/chinpira=egyik jelentése fiatalkorú bűnöző/ /-chan=közeli viszony kifejezésére használják/ Ki mástól jöhetett volna ez az üzenet ha nem a türelmetlen bácsikámtól.

    - Lány vagyok. - Motyogtam a telefon képernyője felett.

    - Mi? - Kérdezte a mellettem sétáló Mira.

    - Nem fontos. - Eltettem. Ekkor érünk az szobáinkhoz. - Mindjárt jövők. - Elővettem a kulcsomat. Ő is ezt tette. Bementem. Kate ismét az ágyamon ült. Zöld szemei csillogni kezdtek amikor meglátott. Nem szóltunk semmit. Leraktam a táskámat a helyére. Kihúztam ez íróasztalom egyik fiókját és kivettem belőle a revolverem. Nincs semmi különleges abban a pisztolyba. Kicsi, hogy kényelmesen elférjen nálam bármikor. Van hozzá lőszerem és használni is tudom bár éles helyzetekben alig volt alkalmam bevetni. Azok akik tartoznak rendszerint a puszta látványától meg ijednek.

    - Dolgozni mész? - Kérdezte izgatottan.

    - Olyasmi. Miért vagy megint itt?

    - Unatkoztam, Nezumi, unatkoztam! Szomorúan jelentem be, hogy ez még mindig változatlan!

    - Én pedig miben tudok neked segíteni? - Megtöltöttem a fegyvert.

    - Vigyél magaddal! - Határozott tekintettel nézett rám. Sóhajtottam. Éppen rábólintottam volna amikor egy nagyszerű ötlet suhant át a fejemben. Halvány mosoly jelent meg az arcomon.

    - Nem. - Mondtam. Mielőtt Kate bármit is válaszolhatott volna folytattam. - Legközelebb elviszlek hogyha cserébe te megteszel nekem egy-két dolgot. - Kérdően nézett rám a zöld szempár. - Azt mondtad az igazgató lányaként mindenhez van hozzáférésed. - Szótlanul figyelt. -Gyűjts nekem információkat. Az iskoláról, az igazgatóról, a diákokról és azokról a bizonyos keresztekről is. - Elvigyorodott.

    - Tudtam! Tényleg egy rendkívül érdekes ember vagy! Benne vagyok. De akkor elviszel!

    - Elviszlek. Erről jut eszembe. azt mondtad van még számodra "érdekes" ember az iskolában nem?

    - Igen, egy van. De ő nem beszél veled ellentétben. Nem mond semmi érdekeset sőt! Mielőtt belemerülnénk a részletekbe jobb lenne nem megváratnod a barátod. - Zsebre tettem a revolvert és kimentem a szobából. Mira már az ajtóm előtt állt.

    - Indulhatunk? - Kérdezte.

Mikor kiérünk az iskola területéről elkérte a tag címét. Egy percig állt és duruzsolt valamit majd nagy lendülettel megindult. Úgy ment az utcákon, mint más ember a saját kertjében. Volt pár út elágazás ahol egy pillanatra megdermedt de utána még céltudatosabban sétált. Elmesélt, hogy még fiatal korában ebben a városban éltek ám amikor általános iskolás lett el költöztek. Ő pedig a szüleit faképnél hagyva vissza jött ennek a városnak a gimnáziumába. Többet nem árult el én pedig nem akartam firtatni holott érdekelt mi is történt újdonsült barátnőmmel. Mira megállt egy lépcsőház előtt.

    - Ez lenne az. - Jelentette ki.

    - Köszönöm. Be akarsz jönni velem?

    - Természetes! - Vágta rá egyből. - Ha már idáig elkísértelek merted az gondolni akár egy röpke pillanatig is, hogy csak így itt hagylak?

    - Rendben. Viszont előre szólok, hogy egy kicsit agresszív vagyok amikor ezt csinálom. - Legyintett én pedig beléptem az ajtón. Kikerestem az a szobaszámot amit a bácsikám küldött és nyugodt szívvel berúgtam az ajtót. Egy kisebb csapat ült bent. Négy férfi mindegyiknek egy-egy kurva az oldalán.

    - Mr. Andress-t keresem. - Elővettem a pisztolyt. - A személyleírás alapján maga az. - szegeztem rá a fegyvert.

    - Ki maga és mit akar tőlem? - Hallatszott a férfi mély hangja. Füst volt az egész házban. Megindultam. Azzal a kanapéval szemben amin ők ültek egy feldöntött fotel volt. Felállítottam majd leültem. Intettem Mira-nak, hogy jöjjön közelebb. Gyorsan mellettem termet. Láttam ahogy a kezei remegnek. Elvettem az asztalról egy szivart meg egy gyújtót. Mikor égni kezdett beleszívtam majd egy nagy adag füstöt engedtem ki a számon.

    - Nem kevés pénzel tartozik a Hirohito yakuza családnak uram. Azért jöttem, hogy ezt elkérjem öntől.

    - Hová süllyed a világ? Két kislányt küldenek? Nevetséges. -Az egyik kezét a mellette ülő szőke lány arcához tette. - Ennyi erővel már óvódást is küldhettek volna.

    - Úgy érzem ön nem érzi át a helyzetet. - Valahol egy óra szüntelenül kegyeget. A szemem sarkából ki is szúrtam a falon csüngő kerek gépezetet. Egy golyót eresztettem a szerkezetbe mert már az idegeimre ment a folytonos kattogása. - Ha nem adja ide a pénzt ön is így jár. Nem kéne lebecsülnie a "kislányokat". - A kurvák láthatóan megdermedtek. Mr. Andress dühös arcot vágott miközben én ki élveztem a szivart. A kiélveztem kicsit erős mivel szörnyű minőségű volt. Arra viszont jó, hogy a velem szembe remegő lotyók előtt felvágjanak. Csettintett majd az egyik férfi elindult hátra felé. Néhány pillanat múlva megjelent egy táskával.

    - Ebbe van annyi ami fedezi a dolgot, szóval rendben vagyunk?

    - Egyszerűbb lett volna ha az apámnak küldi nem pedig nekem kell eljönnöm magához.

    - Az apád? - Nézett értetlenül. Elnyomtam a szivart. Felálltam majd a kezembe vettem a táskát.

    - Milyen udvariatlan vagyok. Hirohito Nezumi vagyok, A Hirohito yakuza örököse és egyetlen női tagja ha nem számoljuk az anyámat aki már "nyugdíjba vonult". - Meghallottam amit a két pasas Mr. Andress mögött Mira-ról beszél. - Nem uraim tévednek. Nem pénzel vettem rá, hogy ide jöjjön ellenben a szép barátnőikkel. Rendesen megfizethetik őket, ha ennyi plasztikára van pénzük. Hát akkor viszlát uraim, hölgyeim. - Kisétáltam a berúgott ajtón, Mira a nyomomban.

    - Azt mondtad "egy kicsit" vagy agresszív! - Monda amikor kiértünk. -  Odabent teljesen más ember voltál!

    - Tudom, szakmai ártalom... Hamarabb végezünk, mint gondoltam. Nem kéne megnézni, mit csinálnak azok hárman?

    - Jó ötlet. Mindjárt írok egy üzenetet Amy-nek, hogy mennyük boltba vannak. - Ügyetlenül bepöntyögte a szöveget majd várunk egy kicsit még válaszolt. - Elvileg nincsenek messze. Kövess.

Elindultam Mira mögött. Ő pedig elvezetett a belvárosba. Ismerősen nézett ki. Talán azért mert olyan éttermek voltak ott, mint a reptér és az iskola között. Elvégre ma járok először a város ezen részén. Figyeltük melyik üzlet az amelyiknek a nevét Amy leírta. Végül megtaláltuk. Jobbra-balra forgatva a fejünket beléptünk. Néztük, hogy hol lehetnek. Hirtelen ki szúrtuk őket ám a látvány kissé meglepett. Erik és Dave' letolt nadrággal által a bolt közepén. -A fekete hajún kockás, míg a barnán szívecskés alsónadrág díszelgett.- Eközben Amy egy halom szoknyával a kezében feléjük vette az irányt. Se szó, se beszéd megfordultunk és, mint akik nem láttak semmit kisétáltunk az üzletből.

Tudni sem akarom!