Klubok

 A folyosón rajtam kívül csak néhány diák szállingózott. A legtöbben az osztálytermünk közelébe se mennek. Ez kissé olyan ez mintha el lennénk átkozva. Egy rosszalló pillantás elég lenne tőlem, hogy sietve rohanjanak el erről a helyről. A fehér ajtó mögül már kora reggel nagy hangzavar szűrődött ki. Amikor beléptem egy törött seprűnyéllel kergette Mark Rony-t. A másik felével a szőke hajú, alacsony fiú a táblát törölte közben pedig egy testes, barna hajú fiúval nevetett. Egy göndör hajú srác éppen bemászott a szekrénybe. Itt ma is zajlik az élet. Leültem a helyemre. Furcsálltam, hogy még nincs itt senki a baráti körömből holott esküdni mernék, holott ilyenkor már ideérnek. Megbökték a vállamat. Hátrafordítottam a fejemet s a ló fejű lány nézett farkeszemet velem.

    - Csak azt szeretném kérdezni, - kezdte - hogy volt lecke biológiából?

    - Nem hiszem. - Feleltem. Bár igazándiból azt sem tudtam, hogy hol tartunk az anyaggal. 

    - Barátkozol Tilda? -Szólt oda az alacsony fiú. 

    - Te csak fogd be, Zane!  - Kiabálta vissza a lány akinek, mint kiderült Tilda a neve. Csípőre tette a kezét majd elsétált. Értetlenül néztem ki a fejemből. Milyen jó a kapcsolatuk. Amint ez a fejemben végigmondtam ismét nagy hangzavar lett. Első pillanatba másra számítottam de csak a három lány jött be nevetve. A körmükről rikított a neon lakk. Szívem szerint köptem volna egyet de a lelkiismeretem azt súgta az iskolába nem lenne jó döntés. Tehát végül lenyeltem a ki kívánkozó nyáladagot. 

 Morajlás szűrődött ki a folyosóról. Dave' és Erik jöttek be s nem zavartatták magukat azzal, hogy bárkit is figyelembe vegyenek. Helyette csak a padokhoz mentek miközben beszéltek valamiről. 

    - Aztán azt mondtam: na idefigyelj nem érdekel, hogy hány éves a lányod, mond el, hogy mit tudsz az öregről! - Ecsetelte Dave'. - Ez úgy megdöbbentette, mintha nem azért jött volna. Irritáló. 'Reggelt, Nezumi. 

    - Helló. - Mondtam feleletül. Erik intett. - Nem láttátok Amy-t és Mira-t? 

    - De igen. - Mondta Dave' -  Leragadtak a büfénél. Ha Thomson egyszer oda beszabadul... - Ekkor mintha parancs szó lett volna megjelentek. A szőkénél egy nagy zacskó volt amiből kikandikált egy szendvics meg egy üveg teteje. Mira kiábrándult arccal jött. 

    - Amikor a kezedbe nyomtam a pénzt azt azért adtam, hogy nekem is vegyél valamit ne azért, hogy odaadd a melletted állónak. - Panaszolta. 

   - Bocsánat! Azt hittem tovább kell adni! - Dobta le Amy a táskáját. - Dave' te rohadék! Miattad használt Nezumi szlenget velem szembe! 

   - Mi? Nem is mondtad! Nez' te tudsz szlenget használni? - ugrott oda Mira. Bólintottam. - Na halljuk! - Grimaszoltam. Végig gondoltam, mit tudnék mondani. Nem szoktam használni őket általában. 

    - Val'szeg egy elég wtf-es.... - Neveti kezdtek. Kellemetlenül és megalázottan éreztem magamat. 

    - Nagyon nem illik hozzád! - Vigyorgott a fiú. 

    - Tényleg végül miért hívott Mrs. Herris? - Kérdezte a szőke. 

    - Az igazgató is ott volt. Kérdőre vont miért álltunk Erikkel letolt gatyával a bolt közepén. De nem hitték el amikor elmeséltem, hogy Thomson szoknyát akart ránk aggatni. Az igazgató úgy nézett rám, mintha azt mondtam volna neki, hogy szüljön nekem gyereket. - Amy-ből kitört a röhögés. Ekkor az ajtó ismét kinyílt s egy ismeretlen arc kezdett felénk sietni. Rövid barna hajú lány, sötét szemekkel. Kissé duci volt bár ezt a ruhája takarta. Az arcán halványan piros foltok. 

    - Meggyógyultam! - állt meg mellettünk. 

    - Cső Banks. - Mondta Dave'. A lány felém nézett. Gyorsan pislogni kezdett. 

    - Jaj nekem! Te leszel az új lány! Lekéstem az érkezésed! Penelope Banks vagyok. 

    - Hirohito Nezumi. - Mutatkoztam be. A lány elment letenni a táskáját. - Ő ki? 

    - Az egyik barátnőnk. - Magyarázta Mira. - Pen' mindig elkap valami betegséget. Most gyógyult ki a bárányhimlőből. 

    - Áh értem.- Elgondolkodtam. -  Nem is meséltetek az iskola klubjairól. 

    - Tényleg? - Amy szájából majdnem kiesett a falat.  Nyelt. -  Pedig, mind tagja vagyunk egynek! Én a főző klub gyöngyszeme vagyok! 

    - A focicsapat kapitánya áll előtted. - Vigyorgott Dave'. - Erik pedig a könyv klub elnöke. Bár ezt nem nehéz kitalálni. Viszont ott mindenki imádja az elnököt. Igazam van haver? - Felnézett a fiúra. A tekintete arról árulkodott, hogy legszívesebben megütné de inkább lapozott. 

    - Talán nem látszik rajtam - jelent meg mellettem Penelope - de én boxolok. Azt mondja a tanárbá', hogy tökéletes a jobb horgom! - Csillogtak a szemei. 

    - Akkor is a tervező klub a legjobb. - Dicsekedett Mira. - A ruháktól kezdve, a lakberendezésig, egész a faliújság elrendezéséig mindent csinálunk. A tanárit is mi rendeztük be. 

    - Erről jut eszembe! Nezumi ma délután úgy is mindenkinek van találkozója. Miért nem nézed meg őket hátha tetszik valamelyik. - Törölte le Amy a szája szélén maradt krémet. 

    - Rendben van. -Feleltem. 

Hamarosan elkezdődtek az óráink. Biológiával kezdtünk. A tanárunk ugyan az a kopaszodó pasas aki a testnevelést is oktatja. Láttam ahogy Anna jegyzetel. A laborköpeny most is rajta volt. Nem hiszem, hogy a gonosz Anna lett volna. Ahhoz túl barátságos kisugárzása volt. Az óra közepe felé felém nézett majd mosolyogva integetett. A következő órán - ami mellesleg földrajz volt. - már nem volt kedves. Haragos tekintettel nézett mindenkire és szembeköpte Stacey-t aki sikítozni kezdett. A harmadik óra testnevelés volt. A lányok ekkor észrevették a tetoválást a hátamon ami már tizennégy éves korom óta ott díszeleg. A család szimbóluma az s amióta hivatalos tagja vagyok a yakuzának el kell viselnem. Nem rejtegetem vagy titkolom viszont a világ elé sem akarom tárni. Amerikában mint utóbb kiderült teljesen más az értékrend, mint a hazámban. Itt nem csak a maffia visel tetoválást a testén. Ez egy kisebb nyugalommal öntött el. 

 A tanórák unalmasok voltak. Nem is sejtettem, hogy mennyi tantárgynál járok előrébb, mint az osztályom. Bár ilyen diákokat tanítani egyáltalán nem lehet könnyű. A pocakos matektanár már úgy ráncolta a homlokát, hogy szerintem egy darabig úgy maradt az arca. Irodalmon Dave' és Rony verekedni kezdtek. Először egy veszekedéssel kezdődött a terem egyik feléből a másikba. Végül amikor a tanárnő szétszedte őket Rony idegesen olyasmiket mondott, hogy: Elegem van belőled! Ne legyél ennyire eltelve magadtól! Dave' idegesnek látszott de lenyugtatta magát. Amikor a mi padunknál sétált azt mondta: A meleg fiúk szíve milyen törékeny tud lenni... Amy olyan hangosan nevetett, hogy az igazgató helyettes is bejött mi olyan mulatságot. 

 Mire véget ért a nap tanulós része vissza mentünk a koliba lerakni a táskát utána pedig azt volt a terv,  hogy először Penelope box klubjába megyek. Amikor beléptem Senki szobájába arra számítottam, hogy Kate majd ott ül az ágyon közben pedig az egyik fegyvert szemléli. De ez nem így volt. Üres volt a szoba épp úgy ahogy reggel hagytam. Azt leszámítva, hogy egy papír feküdt a íróasztalomon. Kate kerek betűivel volt írva rá. Jó szórakozást a klub látogatáshoz. Azt hallottam találkoztál Penelope-val. Nyugodj meg. Sejtettem ezt azért oda sem adtam neked a papírját. Egyénként felkészítelek, hogy Még egyszer jó szórakozást  - Kate. 

Furcsálltam az üzenet végét. Nem hiszem, hogy csupán a képzeletem játszik velem. Kate elég ravasz ahhoz, hogy eltitkoljon előlem egy fontos részletet. Talán jobb lenne kérdőre vonnám bár biztos nem mondaná el. Érdekes. Kíváncsian várom, hogy mit tervez. 

Penelope nem sokkal később kopogott. Miközben elvezetett oda ahol a box klub tartja az edzéseket rengeteg kérdést tett fel. A származásomról, a yakuzáról, mi a véleményem erről meg arról, róla vagy róla. Egy külön épület volt a sport kluboknak. Ennek az egyik elkülönített része volt Penelope-éké. Két kockahasú fiú ütögette magát a ringben. A lány odament én pedig követtem. 

    - Ők harmadévesek. A bal oldali az elnökünk. Jó napot! - Szólt be a ringbe. 

    - Penny! Hát meggyógyultál? A kesztyűd a helyén. 

    - Remek! Gyere megmutatom hol vannak a felszerelések. - Utána mentem. Egy raktárra emlékeztető helyre vitt ami tele volt kesztyűkkel, zsákokkal, meg minden boxhoz köthető dologgal. Felvette azt ami az ő neve alatt volt majd vissza mentünk. Bemászott majd verekedni kezdett az egyik sráccal. Nem ütötték meg egymást erősen de mind a ketten megizzadtak. 

    - Nem szeretnéd kipróbálni? - Kérdezte a fiú. 

    - Nem, köszönöm. Nem tudnék mit kezdeni az ösztöneimmel. - tettem hozzá halkan. Lépteket hallottam. Erik sétált felém. Egy barna kötésű könyv díszelgett a kezében kivételesen becsukva. Elköszöntem Penelope-tól majd követtem Eriket aki a könyvtár felé vezetett. Egy csapat ült az olvasó résznél. Ms. Rose az asztalánál ült ismét egy nagy halom könyv körül. Amikor beléptünk odaköszöntünk neki. Ő ezt egy mosollyal viszonozta. Odamentünk a diákok csapatához. 

    - Elnök ki ez a lány? - kérdezte az egyik. 

    - Ő az új osztálytársam. Megnézi a klubbot. - Felelte. Leült majd a maga melletti széket kihúzta nekem. Elfoglaltam a helyet. Két lány suttogott. Míg Erik beszélt valamiről én azt figyeltem, hogy miről duruzsolnak. 

    - Jaj! Az elnök olyan helyes! - Mondta az egyik, a rövid hajú.

    - Az lehet de olyan befordultnak néz ki! A barátja sokkal cukibb. 

    - Az a focis idióta? - Grimaszolt. Hallgattam tovább. - De ez a lány olyan irritáló. Olyan közel van az elnökhöz mintha a barátnője lenne! Kis szuka! - Gondolkodás nélkül elővettem a kést a zsebemből majd meglendítettem felé. Elvétettem, persze szánt szándékkal. Az asztalon pihenő keze mellet landolt a fegyver aminek éle belefúródott az asztalba. 

    - Sajnálom, hogy megzavartam a mondatodat Erik de nem szeretem de nem szeretem ha idegenek sértegetnek. 

    - Szóval meghallottad. - Mondta a fiú s halványan elmosolyodott. - Ahogy az tőled elvárható. - Kopogtak a könyvár ablakán és Dave' vigyorgó arca vált láthatóvá. Felálltam.  

    - A késemet holnap visszaadnád elnök úr? -  Bólintott. Elindultam a fiú felé. Éppen csak kiléptem az ajtón amikor karon ragadott s elkezdett futni. A foci pályához értünk az udvaron. A többiek már mind ott voltak legalábbis azt szűrtem le a beszélgetésből. Össze koccintották az öklüket majd Dave' ledobta a pólóját elővillantva a hasán díszelgő kockákat. 

    - Nezumi ezt fogd meg! - Dobta oda nekem a felsőjét. Ahogy a kezemben tartottam s figyeltem ahogy fociznak az orromat megcsapta az illata. Dave' úgy lőtte a gólokat akár egy gépezet. Kicselezte a többieket, kioktatta őket. Tényleg illett rá a kapitány szerep. 

 Amy rohant oda hozzám. Dühös arccal kikapta a kezemből a pólót majd a fiú fejére dobta. Csóválta a fejét. 

    - Ne használd fogasnak! Törölközz meg! Izzat vagy! Össze bűzölgőd majd megint az egész kolit! 

    - Igen is anya. - Felelte. Amy csak még idegesebbnek látszott. Nagy lendülettel megindul én meg a sarkában voltam. A főépület egy alsó terme előtt állt meg. Kopogás nélkül benyitott. Odabent inkább csak lányok voltak, meg tűzön bugyogó edények. A szőke odasietett egy üres helyre majd elkezdet összekeverni mindent ami a kezébe akadt. Értetlenül néztem. 

    - Mi lesz ez? - Kérdeztem végül. 

    - Ez csak egy egyszerű tükörtojás és nem sokára csinálom hozzá a baccon-t. - Túl sok mindent rakott hozzá,  ahhoz képest, hogy azt állítja csak egy egyszerű dolog lesz. A megérzésem helyes volt mivel nem sokkal később felém nyújtott egy tányért. Külsőre tényleg annak nézett ki amit mondott. Elvettem egy villát s megkóstoltam. Nagyon finom volt. Nem olyan íze volt akár a legtöbb tükörtojásnak vagy baccon-nak mégis ízlett. 

    - Finom mi? - Kérdezte. Mosolyogva bólogattam majd még egy falatott vettem a számba. Önelégülten neveti kezdett. - A speciális fűszereim teszik ilyenné. Sokat kellett kísérleteznem még így sikerült. Bár még mindig nem tökéletes. Mint utóbb kiderült van a fűszernek egy aprócska mellék hatása. 

    - Mi lenne az? - Amint ez kimondtam szörnyű fájdalom nyilallt át a hasamon. Émelyegni kezdtem. Amy elővett egy tálat a pult aljából. Leejtettem a tányért és a számhoz kaptam a kezem. Odanyomta nekem a lavórra hasonlító tárgyat majd mögém áll és összefogta a kezével a hajamat. Most is megállapítottam, hogy mennyivel magasabb nálam. Bár ez ott abban a percben hidegen hagyott. Amit a mai nap folyamán ettem, mind kijött belőlem. Szédelegve  hajoltam el. 

    - Meghányattál te szemét? - Néztem rá haragosan. 

    - De fogtam a hajadat! Ez nem vigasztal? 

    - Nem! - Ösztönösen a késemért nyúltam ám eszembe is jutott, hogy a könyvtárban hagytam. Talán még is el kellett volna hoznom magammal. - Mindegy akkor puszta kézzel verlek meg! 

    - Nezumi nyugi! Nem olyan nagy dolog! Én öt kilót fogytam akkor amikor a fűszereimet próbálgattam. - Nevettet ugyan de ettől csak még idegesebb lettem. 

    - A főző klub kizárva! - Kirohantam az ajtón meg sem várva a reakcióját. Siettem a folyosón ahol Mira-ba futottam. 

    - De jó, éppen téged kerestelek! Gyere velem Nez'. - Mentem utána bár az előbb történtek után kissé félve. A lány egy nagy hátsó teremnél állt meg. Hallatszott bentről ahogy az emberek beszélgetnek. Bementünk. Talán tízen lehettek ott rajtunk kívül. A/3-as papírokra rajzoltak terveket. 

    - Ez lenne az én asztalom. - Lépett oda az egyik padhoz. - Itt születnek a remek terveim. Van itt pár. - Előhalászott néhány papírlapot. Mindegyiken pontosan kimért vázlatok. Épületek, ruhák, szobaberendezések. 

    - Nagyon jók. - Elemeztem őket. 

    - Ha látnád a többiekét nem így gondolnád. De azért nem tagadom büszke vagyok rájuk. - Mosolygott. - Megtetszett valamelyik klub? - Letettem a papírokat majd elgondolkodtam ezen. 

    - Hát elég érdekesek azt biztos. Viszont egyiket sem találtam olyannak ami illene hozzám. 

    - Ismerős! Tavaly fél éven keresztül jártam az iskolát valami normális elfoglaltságot keresve. Egy véletlen folytán találtam rá erre. A mai napon már a rabja vagyok. Látnád a szobám! Majd valamikor átjöhetnél. 

   - Rendben. Most ha nem baj hagylak dolgozni. 

   - Persze, menj csak. Holnap találkozunk. - Intettem neki majd kimentem. Magabiztos léptekkel mentem a kollégium felé. Előhalásztam a kulcsot és bementem. Elkezdtem felsétálni a lépcsőn. A fordulóban ablakok vannak. Kinéztem rajtuk és megláttam amint a lemenő nap rózsaszínre festi az eget. A vörös fénykorong lassan csúszott lefelé. Én indultam tovább. Felértem a hetvenhetes számú ajtó elé. Senki szobájának a kulcsát kezdtem kutatni a zsebembe. Éppen a zárba illesztettem volna amikor egy levelet pillantottam meg az ajtó alatt. Az ajtó kinyitása helyett felvettem. Ismét Kate kerek betűi díszítették. Jól szórakoztál? Figyelmeztetni akartalak Amy Thomson mérgező ételéről de viccesnek hangzott így nem vitt rá a lélek. Kárpótlásul majd adok neked egy lapot rendben? - Kate. Egy pillanat dühös lettem de ez az érzés gyorsan elillant. Gondoltam, hogy biztosan ilyesmit halltag el előlem. Ez a lány tényleg... 

 Visszatértem ahhoz, hogy bejussak. Elfordítottam a kulcsot a zárban majd kinyílt az ajtó. Becsuktam magam mögött. Ekkor pillantottam meg Eriket aki a székemben ült a késemmel a kezében. 

    - Elhoztam neked. - Felém dobta. Elkaptam majd a zsebembe tettem. 

    - Köszönöm de ráért volna holnap is. Mégis hogy jutottál be? - Faggattam. 

    - A vörös hajú lány engedett be.

    - Gondolhattam volna. Szóval csak azért vártál itt rám, hogy ezt odaad?

    - Nem. Lenne egy dolog amit szeretnék megosztani veled. - A szemei veszélyesen csillogtak.

    - A teljes figyelmemet neked szentelem. - Egy  röpke pillanatra mosolyogtam. Ő semmilyen formában nem viszonozta ezt. Az arca komolyabbnak tűnt, mint általában.

    - Én is maffiózó vagyok. - Kikerekedtek a szemeim. - Erik Walker az amerikai maffiavezér egyetlen vér szerinti fia.