Étterem

 Kiléptem a kollégium bejáratán az udvarra. Tele volt élettel. Diákok sétáltak, beszélgettek. Egyáltalán nem úgy néztek ki, mint akiket érdekel, hogy nemsokára órák lesznek. Hogy őszinte legyek engem pedig ők hagytak hidegen. Elindultam a főépület felé. Belemerültem a gondolataimba a tegnapról és nem figyeltem a többi emberre körülöttem. Valaki hirtelen oldalról nekem jött vihogva majd elnézést kért. Bólintottam és tovább indultam. A hátam mögött halottam amit beszélgetnek.

    - Te, az a csaj nem abból az osztályból való? - Mondta az egyik srác.

    - A démoni másodévesekre gondolsz? - Felelte az aki pár pillanattal ezelőtt nekem jött.  Most, hogy mondod lehet... Még a harmadévesek is félnek tőlük. Kiráz a hideg! Hogy is szokták hívni őket?

    - Nem tudod? Ők már majdnem híresebbek a suli rémtörténeteinél is! A kárhozott osztály. - Egy pillanatra megtorpantam.Tegnap hiába derítettem ki Kate üzenetét nem jöttem rá miért is nevezi a saját apját gonosznak. Nem beszéltem vele. Keresni sem kerestem. Tudtam, hogy mivel tudja, hogy rájöttem nem fog előjönni. Had törjem a fejem. Amikor meg ismertem azt mondta őt is ide "száműzték". Kezdtem belezavarodni a dolgokba.

    - Jó reggelt. - Jelent meg mellettem Anna. Kedvesen mosolygott rám. Fel volt fogva a haja így a nyakán szinte rikított egy anyajegye. Kiszúrtam a laborköpenye alatti kék pólót melyen egy denevér volt. Viszonoztam a mosolyt.

    - Neked is. - Elindultunk. -   Ma sem mész a klubba? - Megrázta a fejét.

    - Tegnap délután voltam. Az elsőéveseknek akartam segíteni egy kísérletben de azt mondák egyedül is megoldják. Vonakodva egyeztem csak bele. Tudod nem szívesen hagyom rájuk a dolgokat. Olyan ügyetlenek. Viszont úgy nézek rám, mintha megölte volna egy kisgyereket vagy nem is tudom. Szóval jobbnak láttam hagyni őket. - Eszembe jutott a másik személyisége. Vajon ő maga tud erről az egészről vagy két egymástól független személy? - Oda nézz. - Biccentet balra.  Stacey és barátnői az egyik padon ültek. Neon rózsaszín hátlapú telefonjaikkal fényképezgették magukat miközben felfújták arcukat vagy éppen csücsörítettek.

   - Te is utálod őket? - Kérdeztem miután egy visszafordítottam a fejemet.

   - Természetesen! Egyszer rám öntötték a romlott joghurtjukat és beleköptek a nagyon érzékeny kísérletembe! - Magyarázta idegesen. Elértünk a bejárati ajtóhoz. Kinyitotta bement s megfogta amíg követtem. Köszönet képen elmosolyodtam majd komolyan hallgattam tovább amíg a terem felé mentünk. - Igazából az osztály nagy része nem tudja elviselni őket. Rony a haverjaival mindig kibeszélik őket a szemükbe viszont nem mondják. Elég kétszínűek. Azt hiszem Mark viszont bírja őket. Azt nem tudom miért. Elviselhetetlen egy csapat. -Elértünk a folyosóra. - Ráadásul Dia szülei pénzel íratták be mind a hármat. Vagyis hát Stacey szülei is besegítettek.

    - Pénzel? - Ez meglepett. Azt sejtettem, hogy nem az eszük miatt kerültek ide. Ám az igazgatót tényleg lehetne pénzel sakkban tartani? Ha az ilyen könnyű lenne nem lenne ilyen neves az iskola.

    - Igen. A részleteket én sem tudom. Ezt is csak úgy meghallatom még régebben. Amilyen hülye picsák meg nem is csodálom. - Anna tényleg nagyon rühellte őket. Egyet értettem vele. Tipikusan azok az emberek akiknek a fogait előszerettet verném ki egy tonfával. - Egyszer segítettem Mrs. Cook-nak a tanáriba vinni néhány kémia könyvet aztán meghallottam amint éppen arról beszélnek a tanárok mennyire elegük is van abból, hogy folyton folyvást vihognak. - Odaértünk a teremhez. Anna megszenvedett a kinyitásával. Majd mikor sikerült neki felém nézett. - Rony és Dave' első évben szerettek a teremben focizni. Ennek sok törött ablak és a mai napig rossz ajtó lett az eredménye.- Bementünk. A barátaim közül senki nem volt ott. Ledobtam a táskámat a padom mellé. Nagyot koppantak a könyvek a padlón. Épp le akartam ülni s várni amíg a zajos banda megjelenik ám Anna megjelent mellettem.

    - Gyere. Bemutatlak valakinek. - Intett. Követtem. Elsétált a lófejú lány mellett aki éppen egy kereszt rejtvényt töltött ki. - Jó reggelt, Tilda! - Köszönt nekem pedig eszembe jutott, hogy így hívják. A lány viszonozta az üdvözlést majd folytatta a fejtegetést. Ránéztem az arcára. A szája nyitva volt, hogy a gondolkodás végett vagy úgy általánosságban ilyen nem tudtam. Végig mentünk még egy két pad mellett. Nem mesze Tildától ült az a két fiú aki mindig szekálja. A - többi sráchoz képest- alacsony, vékony szőke és nála magasabb kövér barna. Gondolkodtam vajon ők kik lehetnek.

    - Zane és Myles. - Súgta a fülembe Anna. - A szőke Zane, a nagydarab pedig Myles. Mind a kettő komplett idióta. Ráadásul olyan nyíltan perverzek is, hogy az már vicces. Azért azt nem hiszem, - mondta már normális hangszínen - hogy valaha túlszárnyalnák Dave'-t. - Nevetett. - Nem látszik rajta de első évben lazábban vette a dolgokat. - Kissé úgy nézet ki, mint akinek kellemetlen emlékei támadnak. Végül is a elértünk a helyéhez. Padjában ült egy vörös lány. A haja rövid volt volt. Nem sokkal a válla alá ért. A ruháiról leírt, hogy punk vagy legalábbis hasonló. - Ő a legjobb barátom. - Mosolygott a lány. - Jane. Egyébként festett vörös.

    - Muszáj mindig lelőnöd a poént az elején? - Mondta mérgesen. Hangja egy kicsivel mélyebb volt a megszokottnál. Inkább rekedtesnek mondanám. - Rám nézett a kék szempár. Nem volt olyan élettel teli, mint Amy-é. Fakóbbnak tűnt. - Cső! - Vigyorgott fehér fogaival és intett a kezével.

    - Hirohito Nezumi vagyok. - Meghajoltam.

    - Ugyan, ugyan! -  Legyezett a levegőben. - Hagyd csak ezt a formalitást! - Felém nyújtotta az öklét. Dave' is ezt szokta csinálni. Óvatosan az övéhez koccintottam az enyémet. - Sokkal jobb! - Nevetett. - Úgy hallottam maffiózó vagy igaz?

    - Nem illik így rákérdezni! - Tette keresztbe a kezét Anna.

    - Aki nem kérdez hülye marad. - Vonta meg a vállát Jane. - Na szóval? - Újfent mosolygott. Ő olyan egyenes, határozott személyiségnek tűnt.

    - Igen. Úgy látszik ezt a tényt ez elöl az osztály elöl nem lehet elrejteni. -Sóhajtottam. Magam sem tudtam miért. Szükségem volt rá. A festett vörös lány nevetni kezdett a padot csapkodva.

    - Igazad van. Előbb-utóbb úgy is fény derül itt mindenre. Mindenki megkapja a maga szekálását. Lehet, hogy ezért is ilyen ez a közösség. Igazából ez egy nagyon vicces hely! Csak az emberek nem látnak be a színfalak mögé. - Elmosolyodtunk Anna-val. Ekkor nagy csörtetés hallatszott az ajtó felől. A barátaim csoportosul jöttek be kiabálva. Penelope-t nem láttam köztük ám mindenki mást igen. A hangjuk egyvelegéből nehezen tudtam kiszűrni a mondatokat.

    - Nem rejthetsz pornót egyik könyvem lapjai helyére se! - Kiabálta Erik kikelve magából. Dave' mögötte lépkedett bágyadt arccal.

    - De akkor csókolj meg valakit! - Felelte a barna fellelkesülve mégis mintha egy kicsit mérges lenne.

    - Még mit nem! Nem fogsz berángatni a hülyeségedbe! - Megálltak egymással szemben majd veszekedni kezdtek. Hasonló magasak volt Erik mégis pár centivel nagyobb lehetett. Szinte észre sem lehetne venni. Mögöttük jött a két lány. Amy rákvörös fejjel, Mira diadalmas mosollyal.

    - Mondom, hogy nem érdekel! - ordította Amy. - Nem is hallom azt mondasz! - Befogta a füleit. - Látod nem hallok semmit! - Intettem Jane-nek és Anna-nak majd elindultam a padom felé. Egyből kiszúrtak. Dave' elindult felém majd amikor egy lépés volt köztünk térdre vágta magát.

    - Legyél a lányom! - Kiabálta teli torokból. Nem igazán értettem, hogy honnan jött ez neki vagy, hogy is érti ezért csak oldalra pillantottam. Erik belenézett a szemembe. Gúnyosan elvigyorodott majd leült a helyére. Ezt nem úszod meg szárazon, alsó szomszéd! Rám uszítod ezt az idiótát! - Ez igent jelent! - Mondta Dave' majd megölelt. - Olyan puha vagy!

    - Dave' minden rendben? - Kérdeztem miközben próbáltam kikászálódni a kezei közül. - Mintha ma olyan furcsa lennél. - Elengedett.

    - Természetes! Ma van a szerencse napom! Reggel sikeresen kikerültem Brooks-ékat meg találtam egy öt dollárost a földön! - Nevetett. Ekkor megjelent Rony. Tudtam, hogy ez a beszélgetés nem fog sérülés nélkül lezajlani.

    - Szarjál sünt Allen! - Mondta. Erre Dave' megfordult és ököllel arcon vágta. Igazam lett.

    - Neked nem osztottak lapot, buzgány! - Ismét nevetett.

Ez a reggel túlságosan is furcsa.

Miután lenyugodtak a kedélyek mind leültünk. Dave' odahúzott egy széket, keresztbe fonta a kezét a padomon és ráhajtotta a fejét. Amy nagyban mesélt  a kedvenc zenekara fellépéséről. Vagy ötvenszer elmondta, hogy amint a közelben lépnek fel ő ott lesz. Olyan határozott volt, hogy az már lehetetlen.

    - Unatkozom. - Ismételte meg Dave' nyolcadszorra is. - Unatkozom. Péntek van én pedig unatkozom... - Homlokát a kezeire nyomta.

    - Akkor figyelhetnél órán! - Vetette fel az ötletet Penelope aki csupán két perce érkezett meg. Panaszkodott, hogy nem találta a gyógyszereit így feltúrta az egész szobáját ám kiderült, hogy a kis dobozok amikben a pirulák vannak igazándiból csak egy másik fiókba kerültek.

    - Az lehetetlen. - Legyintett a fiú fel sem emelve a fejét. - Már így is jók a jegyeim szóval nem tök mindegy? Van egy kedves ismerősöm aki inspirál a tanulásra. - Mutattok hüvelyujjával Erik felé.

    - Wao! - Szólalt meg Amy. - Hogy képes ilyen csodát tenni?

    - Addig üt amíg le nem ülök. - Duruzsolta a fiú-  Annyiszor rúg meg ahányszor elrontom. Spártai egy tanár az biztos. -Odafordította a tekintetét a lapokról. Majd fél pillanat múlva ismét olvasott.

    - Talán nekem is ki kéne próbálnom ezt a módszert. - Könyökölt Mira a padra. - Amy az is csoda, hogy a ketteseiddel bent tudtál maradni a suliba tavaly.

    - Látod mit tesz a csáberőm? - Vigyorgott a lány közben megcsapkodta a mellkasát. Mielőtt bárki mondhatott volna valamit Dave' ismét megszólalt.

    - Unatkozok! - Lecsapta a kezét a padomra. Mira sóhajtott. Olyan volt, mint egy anyuka akinek kezd elege lenni a fia panaszkodásából.

    - Akkor mi lenne ha ma elmennénk délután valahova? Elvégre holnap nincs tanítás. - A barna fiú felkapta a fejét az ötletre. A szemébe visszatért a reggel elevenség. Rosszat sejtek. 

    - Amikor elmentem a fodrászomhoz láttam egy nemrég nyílt Japán éttermet! Mi lenne ha oda mennénk? Még soha sem ettem pálcikával és van itt egy személy aki biztosan meg tudna minket tanítani. - Nagy lendülettel felém fordította a fejét. - Ugye? - Mosolygott.

    - Jó ötlet! - Ujjongott Amy. - Még úgyis csak sütve ettem halat! Tudjátok nekünk volt sütőnk meg mikró is szóval. - Mira fejbe csapta.

Az órák békésen és unalmasan teltek. Először ismét a pocakos matektanár akart lenyűgözni minket valami új képlettel ami persze egyáltalán nem volt izgalmas. Utána a tesitanár által tervezett röplabda mérkőzése következet. Majd még öt "érdekes" tanóra.

 A kollégiumban mindenki kapott tíz percet, hogy összeszedje magát. Nagyságos Amy mester engedélyével amit aztán Mira át írt tizenötre. Várjon egy kicsit ha már ő szeretne a főnök lenni. Legalábbis Mira szerint. Nem volt meglepetés, hogy amikor beértem Kate a székemben ült a fecnit tartva a kezében amire a rejtvénye megfejtését írtam.

    - Üdv, Nezumi. - Mondta visszadobva a papírdarabot az asztalomra. Köszönésképpen biccentettem egyet felé. Leraktam a táskámat. Egy pillanatra megálltam. Odaléptem az ablakhoz, elhúztam a függönyt majd a nyüzsgő udvarra néztem. Hátraléptem. Az anyag visszabomlott eltakarva kilátást. Leborultam az ágyamba. Kate felállt. - Zavarna ha patkánynak hívnálak? - Kérdezte.

    - Így is annak hívsz. - Vontam meg a vállamat. Halkan kuncogott.

    - Ezért kedvellek. Nem lehet tőrbe csalni egy ilyen egyszerű trükkel. - Odalépett a könyves polcomhoz. Láttam a szemem sarkából amint végighúzza a mutatóujját a gerincükön. - Nem porosak. - Jelentette ki. Nem válaszoltam. - Biztosan kíváncsi vagy az üzenetem lényegére. - Fordult felém. Öntelt mosolyával és sunyi szemeivel. Azt hitte sakkban tarthat ezzel. Csupán azért mert nem régóta ismer.

    - Most épp nem. - Felültem. A hajzuhatagom követte minden mozdulatomat. Kidülledtek a szemei. Kétségbe esett. Törékenyebb a lelke, mint azt gondoltam.

    - De hát... - dadogta. - Nem tudhatod, hogy miként is értettem... Hiszen arra nem... semmi nem magyarázza meg! Ilyenre nem lehetsz képes! - Dühössé vált. Kifújtam a levegőt. Hiába tud annyi mindent az emberekkel olyan ügyetlen. Akár az akit egész életében fogva tartanak majd kiengedik minden magyarázat nélkül.

    - Nem úgy értettem, hogy tudok bármint is azon kívül amit üzentél. - Magyaráztam. Ráncba ugrott a homloka. - Most csak nincs időm azzal foglalkozni. - Felálltam s elindultam az ajtó felé. - Más dolgom van. - Belekapaszkodott a pólómba amint elmentem mellette.

    - Maffiás munkába mész? Mert megígérted, hogy elviszel! - Bármilyen határozott próbált lenni annál bizonytalanabbá vált. Megráztam a fejemet. A keze elengedett. - Akkor hova? - Elvesztette minden önbizalmát. Felé fordultam.

    - Amy-ékkel elmegyek egy Japán étterembe. - Olyanná váltak a szemei, mintha azt mondtam volna neki Nirvanába megyek. Csillogtak akár egy óvódásé karácsonykor.

    - Tényleg? Még sose voltam! Annyi mindent olvastam róla! Elméletileg azon kívül, hogy a szakács megtanulja elkészíteni trükköket is tanul, hogy ezzel feldobja az egészet! - Eleven mosolya eltűnt. - Akkor nem hátráltatlak. - Úgy csillogtak a szemei, mint aki mentem elsírja magát.

    - Szeretnél jönni? - Magam sem tudom miért kérdeztem meg. Ám arca felderült tőle. Bólogatni kezdett. Végignézett a ruhámon majd a sajátján.

    - Jó vagyok így? Vagy öltözzek át? Ha igen, hogyan? - Láttam, hogy képes lenne még vagy ötven kérdést feltenni így gyorsan válaszoltam is rá.

    - Nem kell semmi. Így tökéletes leszel. - Gyermekies mosollyal tusszolt az ajtó felé. Amint kiléptem Amy állt toporzékolva előttem.

    - Na végre! Már vagy két perce várok! - Panaszkodott. Elővettem a kulcsomat és bezártam a szobám. Eközben Kate nem bírta ki, hogy ne vegye fel a tipikus lázadó viselkedését.

    - És nem volt annyi eszed, hogy kopogj? Hát Amy Thomson jegyei is ezt az agyi szintet mutatják szóval meg sem kell lepődnöm. - A szőke arca haragos lett.

    - Nezumi ki ez minden lében kanál kölyök? - Mira szobájához léptem majd hármat kopogtam.

    - Katherine de Kate-nek hívatja magát. Az igazgató lánya szóval van hozzáférése az iratokhoz amit ki is használ. Ha jól sejtem szereted olvasgatni a naplókat, nemde bár? - Bólintott. Ekkor Mira lépett ki az ajtón.

    - Mindent hallottam! -Jelentette ki. - Menjünk a többiekért. Éhen halok. - Ezzel el is indult, mi pedig utána. Dave' épp akkor rángatta ki Eriket a szobájából. Kivételesen nem volt nála könyv. Ám nem csak ez volt az egyetlen furcsaság. Miután Dave'-nek is kénytelenek voltunk újra elmondani Kate személyazonosságát -amire csak értetlen vigyorral válaszolt- a vörös és Erik elkezdte szúrós szemekkel bámulni egymást.

    - Furcsa a könyvtáron kívül látni téged, Fantom. - Mondta a lány. Erik tekintete olyan lett, mint aki menten előkap egy pengét majd a hasába szúrja. Volt egy ember a családba akinek egyfolytában ilyenek voltak a szemei. Kagari-nak hívták. Negyvenes éveiben volt. Tehetséges maffiózónak tartotta magát. Apám viszont csak egy gyalognak a hatalmas sakktábláján. Egy nap megszegte az esküt így ahogy a törvények tartják levágták a kisujja első két percét s már csak egy csonk maradt ott. Minél többször szegi meg annál több ujjából marad ugyan ennyi. Ő ezt kétszer követte el. Harmadszorra már nem volt esélye. Teljesen megörült is az apám kiiktatta. Ne feledd Nezumi, a sérült láncszemeket el kell törölni vagy minden tönkremegy. Mondta a temetésén apám. Rideg szavak voltak mégis akkor olyan fontosnak tűntek. Még akkor...

    - Miért hívod Fantomnak? - Zavart fel a gondolataimból Amy. Kate hátradobta a haját.

    - Nem nyilvánvaló? Szakasztott olyan, mint az Operaház Fantomja. Fekete haj, zöld szemek, magas, szótlan, okos, zenész, könyvmoly és még sorolhatnám. Ám a legérdekesebb, hogy még a neve is egyezik. - Halkan nevetett. - Lehet, hogy Erik normális arccal szinte saját magaként reinkarnálódott.

    - Katherine milyen nagy szád lett. - Hallatszottak a fiú mély hangú szavai. - Ahhoz képest, hogy csak egy taknyos kölyök vagy! - Határozottan nem szerették egymást sőt mi több utálták. Az okát ugyan nem tudom ám nem is hiszem, hogy elmondanák. Ekkor lépett ki Penelope az ajtón. Egyből kiszúrta Kate-t.

    - Ki ez az aranyos kislány? - Indult meg felé vélés mosollyal. - A húgomra emlékeztet! Mindjárt megölelem! - A vörös hátralépett egyet.

    - Ha hozzám mersz érni eltöröm minden ujjad.

Ezután Penelope nem akarta többször megölelni Kate-t. Inkább csak meghallgatta odafelé miféle szerzet is ő. Dave' mutatta az utat közben pedig úgy csinált, mintha egy őserdőből menekítene ki minket. Néhol vicces volt ám a jelentős részében inkább zavarba ejtő. Végül is odaértünk. Egy táblán nagy japán kanjikkal felírt betűk voltak alatta az angol megfelelője: Felkelő nap éterem. 

    - Milyen kreatív. - Monda Kate amikor beléptünk. Egész otthonos volt. Rajtunk kívül egy szerelmes pár és egy három fős család volt ott. A pultnál három japán férfi készítette az ételt. Mindenki elé léptem. Jó érzés volt hazaiakkal találkozni.

    - Jó napot. - Szólaltam meg az anyanyelvemen mire felkapták a fejüket. Boldogan mosolyogtak rám.

    - Üdvözlöm a kisasszonyt. - Mondta az egyik úgy szintén japánul. - Ritka hazai vendéggel találkozni! Ráadásul ilyen széppel! - Nevetett ahogy én is. Odaléptek mellém a többiek is.

    - Ő most kikezdett a lányommal? - Súgta Dave' a fülembe mire megráztam a fejemet.

    - Szeretnék mind a hetünknek rendelni egy lazacos makit. - Folytattam még mindig nem angolul. A férfi bólintott majd bekiabált egy terembe ami a pultok mögül nyílt.

    - Hayato! Vidd ki a vendégek adagját, mindjárt kész lesz! - Ekkor megjelent az ajtóban egy velünk egyidős japán fiú. Fekete haja, barna szemei voltak. Odaállt a férfi mellé aki elkezdte cafatokra vágni a lazacot. - Mit állsz itt? Vezesd őket az egy helyhez! - Megforgatta a szemeit majd kilépett a pult mögül. Az egyik nagyobb faasztalhoz irányított minket majd helyet foglaltunk.

    - Egy perc és hozom. - Szólalt meg még mindig japánul majd visszament. Letolmácsoltam az értetlenül pislogó csapatnak az eddigi beszélgetést.

    - Hogy őszinte legyek elég helyes ez a srác. - Mondta Mira. - Olyan tizenhét lehet, mint a jelen lévő fiúk. - Erre Amy bólogatni kezdett és mielőtt Penelope hozzá szólhatott volna ő szólalt meg.

    - Egyet értek! Olyan azta! - Egy kis szünetet tartott így a lány ismét megpróbálkozott azzal, hogy megszólaljon ám a szőke ismét félbeszakította. - Penny tudjuk, mit akarsz mondani. Mindig is szerettél volna egy külföldi pasit. Igen, igen. Egész elsőben ezt szajkóztad. Mostanra már mindenki tudja. Ráadásul most itt ez a fél isten. - Az említett srác ebben akkor lépett oda az asztalunkhoz egy-egy adaggal a kezében majd letette a tányérokat.

    - Beszélem a nyelvet. - Mondta mosolyogva angolul. - Mindjárt hozom a többit. - Azzal elment a három lány pedig elpirulva lehajtotta a fejét. Kate csapott le az egyik tányérra a másikat pedig Erik vette el ám azzal az okkal, hogy Dave' tanuljon egy kis türelmet. Pár pillanat múlva Hayato ismét visszajött még kettővel ami Mira-hoz és Pennyhez került. A következőket végre megkaparintotta Dave' és Amy akik miatt eddig mindenkinek várni kellett. Végül megérkezett az enyém is.

    - Elnézést amiatt, hogy megvárakoztattalak. - Szólt Hayato úgy, hogy a többiek ne értség. Erre Dave' az evőpálcikáival mutogatni kezdett rá.

    - Ne kezdj ki a lányommal! -  A fiú ettől értetlenül nézett majd visszament a többiekhez.

    - Pálcikával mutogatni illetlenség. - Mondtam majd a kezembe vettem a sajátomat. - Így kell tartani. - Emeltem magasabbra, hogy lássák. Megpróbálták utánozni kisebb-nagyobb sikerrel. Mira volt az első akinek sikerül s elégedett kezdett falatozni. Szinte ugyan akkor jött bele Erik is s követte a lány példáját. Az okos törpének sem kellett sok idő míg belejött. A többiek már más kategóriába tartoztak. Felálltam, hogy segítsek nekik. Először Penelope-nek mutattam meg. Kezdett ráérezni így azt gondoltam hagyom had jöjjön rá egyedül. Már csak az a két ügyetlen idióta maradt. Név szerint Amy és Dave'. Megfogtam a szőke kezét és helyre biccentettem az ujjait amik abban a pillanatban félrecsúsztak. Ezt háromszor ismételtük meg míg úgy éreztem teljesen leehetetlen. Ekkor Mira egy könnyed mozdulattal odanyúlt és úgy odanyomta Amy ujjait, hogy belevöröslöttek. Fájlalta egy kicsit s enni kezdett. Végül a fiúhoz léptem aki még mindig ügyetlenül próbálkozott. Megfogtam a kezét és vele együtt felvettem egy darabot hátha ettől belejön. A szájához emeltem ő pedig megette.

    - Ez de finom! - Mondta lelkesen s egy újabb szemért nyúlt ám szétesett a tartás. Sóhajtottam majd ismét megcsináltam a tortúrát amit az előbb. Mikor a harmadik adagért nyúlt Erik megszólalt.

    - Most is el akarod játszani, hogy még mindig nem megy? - A fiú saját maga megevett egy szemet majd megköszönte s végül én is leültem enni.

 Mindenki tányérján volt szója szósz és wasabi. Amy és Dave' értetlenül bámulta őket. A szószba más is belemártotta így azt ők is kipróbálták. Ám fogalmuk sem lehet mi azaz zöld ott a tányéron amiből senki nem eszik. Annyira furdalta a kíváncsiságukat, hogy rákérdeztek. Mira előttem válaszolt.

    - Az is ízesítő, mint a másik. Csak az a bátrabbaknak van. - Erre persze, mind a ketten fellelkesültek. Felemelték az egyik szusit és hozzá érintették az egyik végét.

    - Akik tényleg extrémek az egészet beleforgatják. - Így Kate ördögi mosollyal. Erre persze az egészet össze wasabiszták úgy, hogy szinte lefolyt róla. A két lány összenézett s mosolyogtak, mint akik jól végezték dolgukat. Penelope-t lefoglalta az, hogy elemezze a szusiját. Engem pedig Erik csendre intett azzal, hogy mutató ujját a szája elé rakta s felém nézett amikor meg akartam szólalni. Egyszerre és egészben kapták be a túlcsípős falatott. Én pedig mindkettőjüknek rendeltem öt pohár vizet amint megláttam a vöröslő arcukat. Egyből be is vedelték. Amint elfogyott a víz mindketten mérgesek lettek.

    - Mi a fasz volt ez? - Kérdezte Dave' hangosan.

    - Wasabi. - Mondtam. - Vagyis vízitorma. Rendkívül csípős. Egy kevés is elég belőle. - Éppen hozzáérintettem a szélét s az apró zöld ragaccsal együtt megettem.

    - Erről miért nem szóltál? - Faggatott Amy idegesen.- Bár téged könnyű belevinni az ilyesmibe. Ráadásul maffiózó is vagy... De ti ketten! - Nézett Mira-ra és Kate-re. - Ti voltatok akik kitervelték ezt!

    - Te pedig segítettél! - Mondta a fiú Eriknek. Mind a hárman kuncogni kezdtek. Ekkor jelent meg Hayato egy tálcával kezében. Rajta hét kis szakéscsésze.

    - A ház ajándéka. - Mondta angolul s letette az asztalra. - Az incidens miatt. - Nehezen tartotta vissza a nevetését. Hallottam ahogy kitör belőle amint visszatért a pultoz.

    - Megint mi a szar ez? - Nézte értetlenül az italt Dave'. - Megint valami halálos cucc? - Megráztam a fejemet. Körbenéztem. Amy arca hasonlított a fiúéhoz. Nem tudom mások  tisztában voltak-e mi is ez vagy nem érdekelte őket ám nem váltott ki belőlük különösebb érdeklődést.

    - Szaké. - Mondtam majd elvezzem az egyik poharat. - Rizs alkohol. - Belekortyoltam. - Akárcsak otthon. - A számhoz emeltem. - Ha sokat iszol belőle üt, ezért ilyen kicsi a szakéscsésze. - A hangom torzult ahogy a folyadékhoz ért. Ezután mindenki elvett egyet s szép lassan inni kezdte. Van akiknek ízlett, van akinek nem. Kate-nek egy pohár is sok volt.

    - Micsoda kölyök. - Mondta a fekete hajú miközben letette az üres poharat.

    - Pofa be, Fantom. - Csuklott egyet. Valamit még mondani akart ám a könyöke kicsúszott a feje alól így az arca nekicsapódott az asztalnak.

    - Jaj, szegény. - Kezdte Penelope. - Erik igazán lehetnél kedvesebb is vele. Elvégre csak egy kislány. - A fiú megvonta a vállát.

    - Ha még egyszer azt mondod rám, hogy kislány - Mondta s még mindig nem emelte fel a fejét. - A szart is kiverem belőled...

 Nem sokkal később elkezdtünk készülődni. Én fizettem s mindenki nevében megköszöntem az ajándék szakét. Hayato félmosollyal intett nekünk az ajtóból. Akivel pedig beszéltem a lelkemre kötötte, hogy nézzünk be máskor is mivel régen voltak ilyen jókedvű vendégeik. Elindultunk vissza a suliba. Dave' a kezében vitte a vörös démont aki lábra is alig bírt állni. Éppen beértünk az iskola kapujába amikor szakadni kezdett. Besiettünk a kollégiumba majd elköszöntünk egymástól. Dave' Amy-vel hazavitte a részeg Kate-t. Fáradt estem be a párnáim közé. Az eső verte az ablakom.

 A barna fiú útközben megkérdezte mi lenne ha ez lenne a mi törzshelyünk. Persze ennek én örültem legjobban mivel jó érzés hazai terepen lenni. Ezt pedig ők nagyon is jól tudták.