Új nap, új emberek

Hajnali ötkor felpattant a szemem. Olyan váratlanul ért, hogy az álmom egy szempillantás alatt feledésbe merült. Amikor megpillantottam hány óra van próbáltam visszaaludni. Tíz perccel keresztül forgolódtam de semmi. Nem tért vissza az álom és őszintén a fáradságom is elillant. Felkeltem. Az asztalom pihent a könyv a cetlikkel együtt. Megdörzsöltem a szememet majd lehuppantam a székbe. Néztem a fecniket ám minél tovább méregettem annál érhetetlenebbé vált. Mordultam majd felálltam. Felkaptam a kulcsot majd megindultam. Kattant a zár én pedig már a folyosón voltam. Visszazártam s elindultam lefelé a lépcsőn. A földszinten éles kanyarral befordultam a konyhába. Nem ismeretem a diákot akinek a háta látszott csak úgy el volt merülve a hűtő tartalmának nézegetésében. Bambán álltam. Váratlanul felegyenesedett egy nagy adag hússal a kezében majd felém fordult.

 Arca kerek, szemei sötétek, haja tüskés. A tokája úgy bomlott az álla alá, mintha hozzá tartozna. Nagy hasa szinte ordította, hogy ott van.  Vastag karjai végén tömzsi ujjak szorították a tányért. Elvigyorodott. Sárgás árnyalatú fogai szembetűnőek voltak.

    - Az ázsiai bige! - Röhögni kezdett de találóbb lenne rá a röfögés kifejezés. - Mit keresel itt ilyenkor? - Kézzel belenyúlt a húsba majd a szájába nyomta.

    - Csak inni akartam. - Csusszantam át mellette a hűtőszekrény felé. - Mellesleg Nezuminak hívnak. - Ismét nevetett. Megfordultam, hogy egy poharat halásszak elő a szekrényből ám két lépéssel előttem állt ezzel sarokba szorítva.

    - Milyen hülye neved van! - Mosolyogtam ugye de próbáltam éreztetni, hogy nem igazán szeretem, hogyha kora reggel szidnak. Őszintén a nap egyik szakaszában sem szeretem. - Greg vagyok. - Felém nyújtotta a kezét. Megint röfögni kezdett majd beletörölte a kezén csillogó zsírt a pulcsijába. Rögtön ez után újra felém tartotta a tenyerét. Felvontam a szemöldökömet. Csak az egyiket ahogy Wakabe. Álltunk egymással szembe akárcsak két idióta. Végül is a tenyere visszavándorolt a húsba. Láttam amit egyszerű könnyedséggel leválnak a csontról a porhagyós, omlós cafatok.

Odább állt így végre elértem eredeti célomat, a poharakat. Kiöntöttem magamnak az ásványvizet s megittam. Kézfejemmel letöröltem a szám szélén végigfolyó vízcseppet majd visszatettem az  üveget eredeti helyére. Elindultam ki a konyhából. Éppen felértem az első emeletre amikor egy ismerősökbe botlottam. Dave' vidáman és élettel telien sétált Erik pedig sokkal inkább tűnt úgy, mint aki az egész emberiség halálát kívánja. Habár az ő aurájában ez minimálisan mindig ott van. Amit észrevettek egy pillanatra abbahagyták a beszélgetést és üdvözöltek.

    - Nektek is jó reggelt. - Mondtam. - Mit csináltok ilyen kora reggel? - Dave' elmosolyodott Erik aurája pedig gyilkosabbá vált.

    - Megyünk egy kis reggeli edzésre. - Ecsetelte a barna. - Nem lenne jó ha eltunyulnánk. Egyébként is nemsokára lesz egy meccsünk a csapattal, úgyhogy jó kondiban kell lenem. - Erikre nézett. - Menthetetlen vagy. - Rázta a fejét. Megint az én szembe nézett. - Olyan, mint egy macska. Makacs, engedetlen és akrobatikus.

    - Te pedig egy pöcs vagy. - Minden káromkodás furcsán csengett a szájából. Valamiért mindig olyannak tűnt, mint aki egy előző századból jött így az ilyesmi valamiért bántotta a fülem. Olyan hangja volt, hogy azt szavakba önteni nem lehet. Hallani kell. Vele ellenben amikor Dave' szitkozódott tökéletes összhangban volt az egész lényével. Minden pillanattal egyre különbözőbben festettek mégis egyre szorosabb lett a kötelékük. Ez kéne az igaz barátsághoz?

    - Nezumi? - Hajolt bele a barna hajú fiú az arcomba. - Jól vagy? - Értetlenül pillantottam a kérdő szempárra. A közelségétől kellemetlenül éreztem magamat így egyet hátra léptem.

    - Minden rendben csak elbóbiskoltam. - Éppen, hogy kimondtam amikor Greg jelent meg a konyha ajtóban. Dave' homloka ráncba ugrott.

    - Remélem, hogy most nem etted meg a desszertemet, te koca. - A kövér fiú erre egyből dühös lett és odalépett hozzánk. Erik a mellkasa alá tette az egyik kezét a másikkal rátámaszkodott majd a tenyerével eltakarta az egyik szemét ahogy egy finomabb ütés kísértében odatapasztotta. Elkezdte rázni a fejét, mint aki már látja is maga előtt, hogy megint nem fog jó kisülni a dologból.

    - Oh, dehogy ettem meg a sütikédet, hiszen tuti a barátnőddel akartad megenni. A kicsi Amy babával ugyebár? - Nevetett. Dave' egyre idegesebb lett. Erikre néztem aki válaszul csak megrázta a fejét.

    - Thomson nem a barátnőm. Milliószor elmondtam. Ne keverd bele a mi kettőnk dolgába hájpacni. - Fintorgott egyet. - Előbb ezzel a bűzzel csinálj valamit ami belőled árad. Ott van a fürdőszoba mögötted. Egyből kettő is.

    - Na mi van verekedni akarsz David? - Ismét Erikre néztem ám ezúttal határozottabban. Amolyan csinálj valamit vagy én csinálok. Nem szoktam ilyen hangnemben beszélni azokkal akik nem a család tagjai de néha kivételt kell tenni. Ráadásul az a tudat, hogy komolyan fog venni még sem riad meg tőlem megnyugtatott. Ám a válasza megint fejrázás volt mire én keresztbe fontam a karomat. Szinte észrevehetetlenül sóhajtott majd belekönyökölt Dave' hátába.

    - Fejezd be. Menjünk inkább edzeni vagy mi. - Elmosolyodtam. Dave' intett nekem majd elmentek. Szemem sarkából követtem a lépteiket miképp kimennek az ajtón. Mikor visszafordítottam pillantásom Greg vigyorgó fejét pillantottam meg.

    - Szóval melyik tetszik? - Tudakolta. Értetlenül néztem. Talán, mint még itt eltöltött időm alatt soha. - Értem már! Háremet akarsz! Micsoda egy agyafúrt lány vagy te. Na mindegy majd segíts a matekba. Az ázsiaiak jók az ilyesmibe. - Elindult felfelé a lépcsőn. Szívem szerint utána mentem volna és lenyomtam volna valamit a torkán a sztereotípiái meg a hamis képzelgései miatt de nem tettem. Egy átlagos diáklány nem tesz ilyen dolgokat sőt mi több nem is gondol rájuk. Teljesen lefoglalják őket a ruhák, sminkek, filmek és fiúk. Legalábbis így szokott lenni ám lehet ez is csupán egy sztereotípia ami az összes tizenéves lányra vonatkozik.

Én is elindultam felfelé. Senki nem gondolta, hogy hajnalban ekkor itt az élet. Pár méter választott el a szobámtól amikor egy vörös hajzuhatag jelent meg előttem. Fel volt ugyan öltözve de rakoncátlan tincsei kócosabbak voltak, mint valaha.

    - Zseniálisak voltak a jegyzeteid! Teljes mértékben elmúlt minden unalmam amíg olvastam! - Mosolygott. Kissé önelégült lehetett a mosolyom vagy talán csak megrémisztette amit előtört belőle a gyerek de egy minimális pír kíséretében elkapta a tekintetés és inkább a padlót nézte. - Úgy értem akadt benne ugyan pár hiba ami nem helyes nyelvtanilag. Egy-két rész zavarosra sikeredett de ha az összhatást tekintjük akkor jó. - Visszatartottam a nevetésemet. Micsoda egy gyerek. 

    - Örülök, hogy tetszett.

 Mire elszöktem Kate magyarázkodásainak tengeréből miszerint éppen súrolom a jó kategóriát úgy ítéltem meg az időt, hogy készülődnöm kéne. Teljes felszerelésben ültem az íróasztalom székében a könyv borítóját bámulva. Lenéztem a szőnyegemre amin már ott pihentek a szőrcsomók. Felálltam felvettem a táskámat majd pedig elindultam.

 Nagy nehezen bejutottam a fehér ajtón s megindultam a helyem felé. Pont leültem amikor Amy és Mira is megjelent. Persze az ő megjelenésük egyből hangot adott az egész teremnek. Egészen addig amíg Anna rossz személyisége halkabb beszédre nem parancsolta őket mivel képtelen figyelni a képletre amin ügyködik. Penelope váratott magára ám mégis megjelent. Nagy beleléssel mesélte tegnap délután micsoda meccsen volt túl a box klubban. Amy néha-néha tett néhány megjegyzést a lány kétértelmű kijelentéseire. Mira miután kinevette magát megütötte, hogy ne legyen bunkó. Eltelt még jó néhány perc még a két fiú is megérkezett. Fáradtan, Erik dühösen, Dave' a megszokott vigyorával. Nevetve mesélte az eseményeket, hogy belemerültek a versenybe - pontosabban valamivel felidegesítette a fekete hajút aki ettől ismeretlen erőre kapott - így ötven vagy még annál is több kört futottak egész addig amíg már tényleg nem maradt semmi erejük. Ezután lezuhanyoztak végül pedig bejöttek órára. Amikor Dave' azt mondata: Talán minden reggel meg kéne ismételnünk. Erik a padja alatt elővillantotta a kését, hogy a gyanútlan barátaik ne vegyék észre. Egy rendőr ösztönei azonnal jeleztek, hogy fegyver van a közelben így egy bizonytalanabb mosoly kíséretében folytatta: De lehet, hogy nem. Visszafojtottam a nevetésem. Épp kérőre akartak vonni, mit találok olyan mulatságosának amikor két kéz lágyan átkulcsolódott Dave' nyakánál. Dia arca hozzá nyomódott a fiúéhoz.

    - Szia-mia. - Mondta mosolyogva egyre közelebb bújva hozzá. - Mit csinálsz délután? - Kicsit a lány felé fordította a szemét de előtte gyorsan végig pásztázott minket.

    - Megyek harcolni Irak-ba, utána az FBI-nál megszerzem az új kutató laboromhoz szükséges felfedezéseket ahol egy különleges tangás teve kifejlesztésén fogok dolgozni. Csak a szokásos. - A lány nevetni kezdett.

    - Te olyan vicces vagy! Arra gondoltam mi lenne ha te meg én elmennénk sétálni egy kicsit. - Mielőtt Dave' szóra nyithatta volna a száját folytatta. - Csak mert láttam, hogy tegnap ezzel a csajjal sétálgattál. - Felém biccentet és az egész csapat engem kezdett bámulni. Amy gyorsan forgatta a szemét köztük és köztem, Mira gúnyosan elmosolyodott, Penelope gyorsan pislogott, Erik pedig egyből vissza is fordult a könyvéhez.

    - Talán baj? -Kérdezte Dave' kissé mérgesen. Nem hiszem, hogy komolyabb felidegesítette volna magát rajta egyszerűen zavarja, hogy nincs nyugalma.

    - Ugyan dehogy! Pusztán arra gondoltam, ha mindenkivel sétálgatsz velem is tölthetsz egy kis időt ha már ilyen jóba vagyunk. - Mosolygott. - Sosem gondoltam arra, hogy egy ilyesmi lánnyal állnál össze. Most őszintén nézz csak rájuk. Olyanok, mint valami kisiskolás. - A fiú már határozottan dühösebb volt.

    - Akkor mi van ha mondjuk én pont szerelmes vagyok az egyik kisiskolásba? Ha mondjuk az egy randi volt Nezumival? Vagy van egy Stoner szentély a szobámba? Esetleg mindig Thomson-ről fantáziálok zuhanyzás közben? Banks-re gondolok lefekvés előtt? Az is elő fordulhat, hogy buzi vagyok ezért van egy félmeztelen képem Erik-ről amit az öltözőben csináltam róla. - A zöld szempár dühösen nagy lendülettel fordult a srác arcához. Egy pillanatra összerezzent.- Persze ezek csak feltevések. - Visszafordult. Dia összepréselte az ajkait.

    - Olyan jópofa vagy. Egy pillanatra el is hittem. Szóval ma sétálsz velem? -Dave' elkomorodott.

    - Edzésem lesz, bocs. - A lány egy puszit nyomott az arcára majd elment. A fiú megtörölte az helyet ahova az előtt Dia nyála került.

    - Ne gondolj rám elalváskor te perverz! - Mondta dühösen Penelope Dave' pedig hozzácsapta a fejét a padhoz.

Nem sokkal később elkezdődtek az órák. Az első matematika volt. Próbáltam jegyzetelni ám nem igazán tűnt eredményesnek a próbálkozás. Az óra háromnegyedénél feladtam. Inkább arra figyeltem ahogy Rony és Dave' száj karatéznak a terem egyik feléből a másikba. Egy-kettőn elmosolyodtam, néhányon inkább csak értetlenkedve bámultam. Amy szinte az egészét végignevette. Szőke copfja oda-vissza csapkodott előttem. Nem egyszer csapott bele az arcomba.

 Stacey-ék nevetése, Velma bűze úgy lengte be a termet, mint a baktériumok a testet nátha esetén. Ez a harmadik órára már oly mód idegesítő lett, hogy a kezemben szorongattam kést s próbáltam visszafogni magamat. Amikor aztán meghallottam, hogy mi vagyunk a nevetés tárgya már tényleg nehéz volt féken tartanom az indulataimat. Ekkor egy könyv csapódott neki a fejemnek. Abba az irányba fordultam ahonnan érkezett. Erik keze még mindig úgy állt, mint aki egy könyvet fog Dave' pedig, mint aki épp dob valamit. Felvettem a könyvet a padomról majd visszadobtam a fekete hajú fiúnak. Valamit írt egy papírlapra majd felmutatta. Ha még egyszer dobálni meritek a könyvemet mind a kettőtöket halálra verlek. 

 Az utolsó óra osztályfőnöki volt. Két mondatot mondhatott Mrs. Harris amikor egy lány rontott be a terembe. Aranybarna haja lágyabbnak és fényesebbnek tűnt, mint a modelleké. Karcsú volt ugyan de mégis voltak mellei. Ajkain megcsillant a szájfény a szempilláin látszott, hogy spirált használt rajtuk. Nyomában egy szőke fiú loholt mappákkal. Dühösen sétált a lány a tanári asztalhoz.

    - Elnézést, hogy megzavarom az órát tanárnő de úgy hallottam az osztály megint tönkre tett egy padot. Egyre több kárt okoznak az iskolának! Az igazgató nem szeretné ha ez továbbra is így folytatódna! - Idegesen beszélt. Az ablak felé kapta a tekinteté. - Rony! Ne hintázz a székben! A végén betörik a fejed vagy ami rosszabb a szék!

    - Nyugi már Lizzy. - Mondta a fiú. - Nem lesz semmi baja a székeknek. Maximum annak amin Greg növeszti a seggét. - Nevetett. Megböködtem Amy vállát miközben a lány a költségvetésről kezdett beszámolni.

    - Ő kicsoda? - Kérdeztem. Értetlenül nézett aztán leesett neki.

    - A diáktanács elnöke, Elizabeth Evans. Az iskola szíve lelke. Rengeteg dolgot csinál. Például ő a foci klub menedzsere is ezért jól ismeri Dave'-t. - Magyarázta. -  Természetesen a fiúk nagy része is bele van zúgva. Tiszta felnőttes holott egy idős velünk.

    - Hát a fiú? - Tudakoltam. Elgondolkozott. Nézte néhány percig majd ismét felém fordult.

    - Ő az alelnök. Ennyit tudok róla. Még azt, hogy Elizabeth vagy ötvenszer elmondta neki, hogy nem viszonozza az érzéseit de minden alkalom után csak újult erőre kap. Micsoda egy ragadós gyerek.

Figyeltem ahogy magyaráz. Senki nem szólt közbe. Még egy tanár sem érte el, hogy ekkora csend legyen. Ez egy kicsit furcsálltam. Végül is képtelenek voltak nem megszólalni. Vagyis pontosabban egy ember név szerint Dave'.

    - Az istenért Evans. Ez senkit nem érdekel. Ráadásul ki kell használni a fiatalságok. Ha így folytatott egy ronda ráncos banya leszel. - Lecsapta a papírokat amiket eddig a kezében tartott az asztalra majd megindult a srác felé. Amit odaért ököllel beütött az arcába.

    - Fogd be te barom! Nem érdekel, hogy te vagy a csapatkapitány! Addig ütlek amíg mozogsz! - Nagy levegőt vett. - Kérlek figyelj oda jobban. Kötve hiszem, hogy ezzel a magatartással sokra mennél. - Rám nézett. Elmosolyodott. - Elnézést. Veled még nem is találkoztam ugyebár? Elizabeth Evans vagyok. - Meghajolt. Furcsállottam. Ebben az országban még senki nem tett így. Minden bizonnyal észrevette mivel magyarázni kezdett. - Nem olyan régen elkezdtem tanulmányozni az ázsiai kultúrákat. Japán nagyszerű hely lehet. Csodás történelem, elragadó művészetek és bohókás emberek. - Viszonoztam a barátságos mosolyt.

    - Én is örülök. Hirohito Nezumi vagyok. - Reccsenés a hátunk mögött. Mindenki odanézett. Greg széke a földön volt darabokban. A diákelnök feje ismét vörösleni kezdett.

    - Én szóltam. - Nevetett Rony. A lány rácsapott Dave' padjára.

    - Ezt nem tudom elhinni! Mégis hány kilogramm vagy te, hogy nem bír el téged egy szék? Az istenért elegem van! Nem hiszem el az igazgató miért rak ide új diákokat egyáltalán? Így is túl sok gond van vele! Remélem az új gyerek végre normális lesz. - Sóhajtott.

    - Erről még nem lenne szabad beszélned elnök! - Mondta a fiú aki a dossziékét fogta. - Az igazgató határozottan megmondta, hogy amíg nem érkezik meg az új tanuló a városba tilós szólni róla. - Erre mindenki felkapta a fejét.

    - Jön egy új diák a suliba? - Kérdezte a lófejű lány akinek nem emlékszem a nevére. Elizabeth megrázta a fejét.

    - Még nem biztos. Csak lehet és ha ide is jön az nem azt jeleni, hogy ebben az osztályba fog járni. Az az igazgató döntésétől fog függeni. Most pedig mennem kell. Vár még rám egy-két feladat a tanácsban.

 Az óra nem tartott sokáig mivel a lány szinte az egész idő elfoglalta. Érdekesen csengett egy új diák érkezése főleg nekem mivel én sem voltam vén róka ebben az iskolában. A kollégiumi szobák felé sétálva Ezt a témát boncolgattuk. Négyen ugyan mivel a két srác óra után felszívódott. Nem jutottunk semmire de tudtam ki az aki tudja bármi is történik. Katherine. Egyből eszembe jutott a könyv ettől egy űr jelent meg a fejemben. Ki kell derítenem mi az amit üzenni akar. Elköszönve barátnőimtől bementem a szobámba. Arra számítottam, hogy Kate ismét az ágyamon fog feküdni és engedély nélkül tanulmányoz valamit. Nem így volt. Egyedül álltam a szobámban kérdésekkel a fejemben. Bámultam ki az ablakon. A szemem az asztalomra vándoroltattam s amit megpillantottam a cetlit, mintha villám csapott volna belém. Megértettem. Ledobtam a táskámat, nagy lendülttel lehuppantam majd fellapoztam a könyvet. Egy papírt vettem a kezembe. Ötvenkettedik oldal, negyedik sor, hetedik betű. Fél órán keresztül lapozgattam számlálgattam, firkáltam át, írtam újra. Lehet több is volt ám az időérzésem annyit súgott. Végül a kezemben tartottam azt a mondatot amit a vörös ördög el akart mondani.

Az igazgató gonosz.