Arra ébredtem szombat reggel, hogy valaki dörömböl. Értetlenül az órára néztem. Hét óra múlt pár perccel. Nem értettem ki lehet az ilyenkor és mit akarhat. Kinyitottam az ajtót majd Dia és barátnői arcával találtam szemben magamat. A hajuk kócos, pizsamájuk egy nagy dekoltázsú haspóló meg egy igen rövid nadrág volt. Idegesen bámultak be mögöttem Senki szobájába.
- Hol vannak? - Kérdezte Dia. Nem értettem a kérdést amit minden bizonnyal észrevett. - Nem láttál két hófehér milliókat érő táskát? Vagy Velma cica sima szürkéjét? - Idióta vinnyogása bántotta a fülem. Válaszul megráztam a fejem mire kirántott a szobámból. - Akkor te is segítesz keresni.
A folyosó tele volt a pizsamás osztálytársaimmal akik itt-ott keresgéltek valamit. Dia-ék átmentek a következő ajtóhoz s eljátszották ugyan azt, mint velem.
Nagy káromkodások között jelent meg Dave', lazán, egy boxerben. A hasán hat szépen kidolgozott kocka sorakozott két oszlopban. Amikor észrevett elvigyorodott.
- Téged is felkeltettek, Nez'? - Sóhajtásom visszatartva bólintottam. - Mellesleg jól áll a pizsama. Bár egyáltalán nem illik a személyiségedhez. - Végignéztem a rövid nadrágomon és hozzám szokatlanul lányos szürkés pólón.
- Hozzád viszont a tiéd remekül passzol. - Mondtam szarkasztikusan mire ő felnevetett.
- Lenne még mit tanulnod a sértésekről. Majd tanítalak. - Mielőtt válaszolhattam volna kicsapódott Mira ajtaja velem szemben. Komótosan kisétált majd gyilkos pillantással körbemért. Elmondott egy szép hosszú anyázást a három lánynak majd odalépett hozzánk.
- Még nincs tíz óra és én fent vagyok. - Igazította meg nőiesen kivágott felsőjét azután pedig rövid nadrágját. - Ráadásul pár rohadt szatyor miatt. - Morgolódott. - Ajánlom, hogy kapjak ezért cserébe valamit. Például azt, hogy párszor beléjük rúghatok. - Dave' röhögés közben átkarolta a lány nyakát. - Van barátom, próbálkozz Amy-nél te perverz. - Erre elhallgatott s inkább elengedte mivel jól láthatóan nem volt a legjobb kedvében.
- Emberek! - Hallatszott Penelope kiabálása a lépcső felől. - Jó reggelt! - Toppant be Mira és Dave' közé. - Nincs is jobb, mint a barátaimmal tölteni a szombat reggelt egy adag köhögés ellen gyógyszer után. - Nagyot szippantott a dohos levegőből majd átkarolta a mellette állókat. Mira-nal jóval magasabb volt s Dave' magassága pár centi eltérésével egyezett. A pizsamája is olyan volt, mint a hétköznapi ruhái. Barckszín halásznadrág kis virágokkal s hozzá passzoló felső. A csapatunkból minden bizonnyal ő volt a leglányosabb.
- Oh, Banks. - Kezdte Dave'. - Minden veled megélt reggel olyan akár egy isteni csoda.
Jane sétált el mögöttem két kezét a tarkóján összekulcsolva s Anna szobája felé ment. Amíg Stacey-ék az azelőtti ajtón kiabáltak a vörös lány könnyedén elkezdte rugdalni barátnőjéét. Közben saját szavaival színesítve elmesélte a helyzetet amire Anna kómásan kisétált egy párnával a kezében, szemét dörzsölve.
Miközben ezt a jelenetet figyeltem felbukkant Erik is. Fehér trikóban és fekete boxerban a megszokott gyilkos aurájával. Az összhatás egy béna horrorfilm fő gonoszát idézte bennem.
- Amy késő este a konyhában egy nagy üveg szörppel. - Magyarázta amikor Dave' a tipikus fekete pizsamája után érdeklődött. Ezen mondat hallatán hangos nevetésbe kezdtek amit Erik nem díjazott. Viszont mielőtt vitába keveredhetett volna Dave'-vel, Dia-ék Amy szobájába kezdtek kiabálni majd nagy lendülettel megindultak felénk.
- Rángassátok ki onnan az a hülye csitrit! - Dühöngött Stacey. - Hogy lehet valaki ennyire értetlen? - Mira keresztbe tette a kezeit.
- Ezt nem akarok három pláza kurva szopós szájából hallani. - Elindult. - Gyertek! - Szólt hátra nekünk. Én és Dave' elindultuk akár a hűséges csatlósok Penelope pedig rá akarta venni Erik-et is, hogy így tegyen. Ám a végeredmény az lett, hogy megijedve a fiútól utánunk sietett. - Amy gyere ki! - Kiabált be Mira.
- Nem! - Hallatszott a válasz az ajtó túloldaláról. Amy hangja olyan volt, mint egy csökönyös kisgyereké. - Így felöltözve tuti nem!
- Ha nem tolod ki a segged mindenkinek elmondom a titkaidat! - Felé néztem amolyan "Milyen titkok?" tekintettel mire ő legyintett. - Majd elmesélem. - Súgta oda.
- Úgyse mered! Nem vagy olyan kegyetlen. - Mira megköszörülte a torkát. - Úr isten! Jól van, kimegyek! - Kattant a zár majd megjelent Amy. Mira-éhoz hasonló fazonú pizsamában, haja kócosan kontyba fogva és egy bordó szemüvegbe. - Most boldog vagy? - Dave' a vállamba kapaszkodva kezdett röhögni.
- De szarul nézel ki Thomson! - Mielőtt a lány visszamenekülhetett volna a zugába Mira kirántotta, kivette a kezéből a kulcsot majd bezárta az ajtót.
- Ha vége ennek a szarságnak visszaadom. - Süllyesztette bele a nadrágzsebébe. Eközben Dave' még mindig engem használt támaszul nehogy padlót fogjon.
- Nevess csak. - Idegeskedett Amy. - Visszakapod ezt még tőlem! - A fiú abbahagyta a nevetés majd a kezét a vállamról a lány fejére tapasztotta. Lejjebb ereszkedett, hogy szemmagasságba legyenek.
- Büntess Thomson! - Vigyorgott. Amy-nek válaszolni sem volt ideje mert Dia elrántotta a barnát majd ölelgetni kezdte bár nem is úgy nézett ki, mint aki képes lenne bármit mondani. - Brooks engedj el! Megfulladok!
- De egy kísértet van abba a szobába! - mutatott Kate ajtaja felé. - Olyan ijesztő! Védj meg lovagom! - Dave' kikászálódott a szorításból majd bekopogott az ajtón. A válasz dühös morgás volt.
- Kölyök gyere ki! - Kiabálta. - Hallod kölyök? Akkor bemegyek! - A legkisebb zavar nélkül tört be majd pár pillanat múlva megjelent a vállára dobott Kate-tel akinek lábai hevesen csapkodtak a fiú arca mellett. Kiabált, kapálózott összevissza de semmi eredménye nem volt. - Nyugodj már meg! - Emelte maga elé. Végigmérte az arcát. - Ember, te tök másnapos vagy! - Visszadobta a vállára. - Erik, Erik! - Ordított s az említett személy meg is jelent mellette. - Odaadlak a nagypapinak. - Veregette meg Kate fenekét aki igen magas hangú nyekergéssel válaszolt. Ezután Erik karjaiba borította aki pedig úgy fogta ahogy a királylányokat szokás. - Milyen hamar felnőnek. - Amy odalépett Dave' mellé.
- Az egyik nap kisiskolások, utána részegek és végül arra ébredünk, hogy másnapos. - Játszották az öregedő házaspárt. Kate kapálózni kezdett.
- Fantom! Tegyél le! Most! Egy erkölcsileg agyon hajszolt - A nyelve minden második szóba beletört. Erik-nek nem kellett több könnyedén leengedte a karjait. Kate nagyot koppant a földön. - Te utálatos rohadék! - Fogta kezeivel a fejét amit a legnagyobb ütés ért. Jól indul a nap.
Rony cammogott végig a folyosón két barátja oldalán. Mint az Mira-ék beszélgetéséből kivettem a ragyásat Scott-nak még a kréta dobálót Louie-nak hívják. Ránk se hederítettek inkább Dia-ék felé vették az irányt majd arról kezdtek panaszkodni milyen fáradtak is ők ahhoz, hogy korán reggel itt kutakodjanak. Erre persze semmi pozitívat sem kaptak elvégre az a három nőszemély túlságosan önközpontú.
Lenéztem a padlón csücsülő Kate-ra aki fejét a falnak támasztva pihent. Olyan volt, mint egy másnapos egyetemista aki az egész péntek estét vedeléssel töltötte. Mindez egy gyerek testében.
Stacey Velma-val összekarolva járkáltak s mindenkinek csípős megjegyzéseket tettek. Ez szólhatott a külsejéről, a személyiségéről vagy pedig a keresésbe fektetett energiájáról. Ők nagyot kacagtak rajta viszont a kedves osztálytársak már kevésbé örültek neki. Egy hosszú sötétbarna hajú szemüveges lány hangot is adott a véleményének. Mivel semmit nem tudtak reagálni erre, sértődötten odébb vonultak. Megböködtem a mellettem álló Dave' vállát.
- Ő ki? - Biccentettem a lány felé aki eközben elővett egy zsebnoteszt majd elkezdett nagyban írogatni bele. A fiú is hunyorogva nézte egy ideig majd felnevetett.
- Egy idióta. Bell Hylett. Az egyik legkülöncebb művész akivel találkoztam. Persze mondanom se ki az első számú. - Könyökölt bele Erik-be aki erre felé fordította zöld szemeit. Akár csak a rideg halál, olyan volt a pillantása.
Elizabeth is megjelent a nyomában ugyan azzal a szőke fiúval, mint a minap. Pizsamába voltak és a lány szikrákat szórt a szemeivel. Dühösen vonta kérdőre az osztályt arról, hogy miért is zajonganak szombaton, mint az állatok. Dia elmagyarázta közben kezeivel gesztikulált. Amikor Elizabeth meghallotta mennyi pénzt érnek is a táskák vagy azok tartalma majdnem hanyatt esett. Az iskola nem adhat ki ekkora összeget csak úgy hébe-hóba! - Mondta. Ezután felhasználva diákelnöki posztját mindenkit további kutakodásra utasított. Ezután mosolyogva intett nekünk. Egy pillanatig gondolkodott s kézen ragadta a mellette álló fiút.
- Múltkor elfelejtettelek bemutatni titeket egymásnak! -Mosolygott. Elém lökte a hosszú frufrus srácot aki hozzám hasonlóan megdöbbenten pislogott.
- Hirohito Nezumi vagyok. - Hajoltam meg. - Örvendek. - Ekkor szája egy szép görbe vonallá alakult. Arany szín szemei előtűntek a szőke tincsek közül.
- Úgyszintén. William Ansson a diáktanács alelnöke. Ha bármi problémád lenne nyugodtan fordulj hozzám, Nezumi. - Utánozta ez előbbi mozdulatomat.
A bemutatkozás után Elizabeth társaságában elindult. Nekünk folytatni kellett a keresést. Pontosabban mi ekkor kezdtük csak el. Ám ezt senki nem vette észre. Vagy a fáradság miatt vagy pedig mert nem érdekli őket. Eddig tapasztalataim szerint az első a valószínűbb. Mivel ez egy kíváncsi osztály.
A szituációhoz mérten "nagy" lelkesedéssel járkáltunk oda-vissza benézve ide-oda. Bár igaz, ami igaz mindenki azt akarta, hogy meglegyenek így végre visszatérhessenek a szobájukba. Az egyedüliek akik élvezték jól láthatóan csak a három lány volt. Feltalálták magukat és ennek a segítséghez semmi köze sem volt. Jobban tetszett nekik a többiek piszkálása. Holott ez az egész az ő hibájukból történt.
Amy fáradtan sétált a folyóson elmerülve a gondolataiban amikor Stacey kigáncsolta és kis híján egy hatalmasat esett. Szerencséjére Dave' épp időben érkezett és elkapta. Ahogy a lány észrevette, hogy arca nem a szürke padlóhoz hanem a fiú meztelen felsőtestéhez ért, idétlenül kapálózni kezdett karjaival. Egy ilyen ügyetlen ütés találta fejbe Dave'-t aki a meghökkenéstől hátralépett ezzel még jobban magához szorítva a szőkét. Mira gonoszon kuncogni kezdett, Penelope húú-zni kezdett s természetesen Dia is megjelent féltékenységét erősen kimutatva. Amikor Amy kiszabadult rákvörös fejjel poroszkált el majd leült az immáron alvó Kate mellé.
Nem számítottam arra, hogy a könyv klubos lány is beállít. Rövid farmarnadrág és rövid ujjú angol zászlós pólót viselt. A göndör tincsek éppen a válláig értek. Egy könyvet szorongatott a kezében miközben pírtól izzó orcájával Erik-hez sétált. Mikor ezt figyeltem a szemem sarkából Dave' egy cetlit nyomot a kezembe.
- Add oda Erik-nek! - Parancsolta barátságos hangnemben. - De ne nézd meg. Ez amolyan pasi dolog. - Kacsintott. Egy Wakabe féle szemöldök felhúzás kíséretében elindultam. Megszokott ridegségemmel álltam kettejük közé. A lány menten szórta is volna rám a szikrákat ámde ahogy ránéztem menten meglapult.
- Dave' küldi. - Ejtettem bele az összegyűrt papírt a tenyerébe. Amikor meglátta a tartalmát menten ökölbe szorult a keze s fenyegetően nézett a hátam müge. Hallottam Dave' hangosan röhög. Hümmögni kezdtem. Erre visszaterelte a tekintetét. - Most elkezdett érdekelni az a bizonyos pasi dolog ami benne van. - Mondtam mosolyogva. Az, hogy a fáradság vagy a puszta véletlen váltotta-e ki Erik-ből a pimasz mosolyt érthetetlen. Az amerikaiakon lehetetlen kiigazodni.
- Vannak dolgok amiket sose tudsz meg. - Keresztbe raktam a kezemet viszont az arckifejezésem változatlan maradt. - Például többet rólam.
- Azt hiszem így is tudok egy s mást a múltadról Erik. - Kuncogni kezdett. Szinte hallhatatlanul. Értetlenül nézetem, úgy tűnt mintha egy egész más ember lenne. Viszont a lány még nálam is jobban meglepődött.
- Az elnök nevet... - Dünnyögte. Volt a hangjában némi kétségbeesés. Ekkor kapott Erik észhez majd visszatért a rideg önmagához. Nagy lendülettel fordult a barna felé.
- Szóval vissza akarod adni a könyvem? - Terelte el a témát. A lány bólintott, átadta neki a puha táblás réginek tűnő példányt amin a fiú gyorsan végigfuttatta a tekintetét. - Hogy is hívnak?
- Persze! - vágta rá egyből mire mi furcsán figyeltük őt. - Úgy értem mivel az elnök csak ritkán hívja a nevén az embereket könnyen elfelejtheti. Carly Brecklin vagyok, első éves. - Elgondolkodtam közben pedig figyelembe sem vettem az engem szuggeráló Carly-t.
- Tényleg egyszer sem hívtál a nevemen. - Jelentettem ki. - Talán azt is elfelejtetted?
- Elég nehéz lenne, Nezumi. - Akcentus. Hozzá voltam már szokva elvégre itt még senkinek sem sikerült anélkül kiejteni a nevem. Mégis valahogy sokkal tisztábbnak hallatszott. Mint aki gyakorolta a helyes beszédet mégsem sikerül neki.
- Ezt minek vegyem? - Vigyorogtam. - Sértésnek vagy bóknak? - Félmosoly rajzolódott a rideg szempár alá ami szinte azonnal el is tűnt. Megvonta a vállát majd elment. - Örültem a másodszori találkozásnak Carly. - Hagytam faképél a féltékenységgel teli lányt.
Amikor Mrs. Harris beállított a három táskával az alkarján bejelenve, hogy egész végig az osztályteremben voltak az emberek többsége meg akarta verni a három lányt, a maradék csak vissza akart menni aludni. Én az első csoportban tartoztam. Végül egy órán át feleslegesen lézengtünk összevissza a semmiért. Amikor Mark, Rony és még páran a szemükre hányták ezt, a legapróbb sajnálatot sem tanúsították. Stacey egy ostoba kurvához méltóan kuncogott, Dia a vállát rángatta meg magyarázkodott, Velma pedig bambán nézett ki a fejéből olykor felnevetve.
Délután kettőig kriptaszerű csend uralkodott az egész kollégiumban. Pihenték ki a heti fáradalmakat meg persze a reggelt. Nekem nem volt erre lehetőségem mivel Kate teljesen felpörgött attól az általa bogyónak elkeresztel lila pirulától amit Dave' adott neki. Semmi értelmesről nem beszélt, javarészt arról mik lesznek az elkövetkező dolgozatok kérdései vagy miféle pletykák keringenek egy bizonyos Sisy becenevű évfolyamtársunkról. A vörös ördög nem volt az értelmi magaslaton tehet elővettem egy altatót amit előre látó anyám csempészett a bőröndöm aljára egyéb hasonló dologgal együtt. Az apámnál sok aranyszabály volt. Ezeket gyerekkoromba bemagoltatta velem. A hatodik így szól: "Ne egyél meg semmit ami a legalsó fiókban van." Nem nehéz rájönni mik lehettek a felcímkézetlen üvegcsékben.
Dave' kopogott be hozzám nem sokkal az után, hogy Kate kidőlt. "Mutassak neked egy király helyet?" - Ezzel a kérdéssel indított. Félve bólintottam. Elvigyorodott én pedig kezdtem megbánni a válaszom. Bezárva a békésen alvó vöröset Senki szobájába követtem a fiút. A sorozatáról áradozott miközben én egy kavicsot rugdostam a cipőmmel.
- Ti maffiózók kiborítotok! - Sóhajtott. - Erik sose figyel rám, téged meg jobban érdekel az a szar. - Megsimogattam a hátát. Még egy régi iskolámban láttam egyszer, hogy Nozomi így vidítja fel Misa-t. Nem egy osztályba jártunk ugyan de sok kiabálásból és a róluk szóló hírekből megtanultam az egész csapatuk nevét. Féltékeny voltam rájuk. Átlagosak voltak és szépek, többnyire gondtalanok. Egy évig jártam csak oda de a mai napig irigylem őket.
- Neked meg mi bajod? - Zavart fel a fiú a töprengésemből. Bánatosan néztem fől. Magam sem tudom az okát. Talán a múlt miatt vagy mert nem sikerült a felvidító tervem. Lényeg a lényeg, Dave'-re hatott. - Hát a szándék a lényeg. Ez plusz pont! - Kacsintott. - Megjöttünk. -Egy szürke épület nem sokkal a kollégium mögött. Elővett egy kulcsot s kinyitotta az ajtót. Autók, motorok, biciklik. - Üdv a garázsunkban. - Felkapcsolta a bejárat melletti kapcsolót és besétált. Én utána. - Ez mind az osztály tagjaié. Persze a legkirályabb csak most jön. Nagy határozottsággal sétált végig a járművek között. Végül megállt egy fekete Harley Davidson mellett. - Ez a szépség itt Fenrir. - Támaszkodott meg az ülésen. - A másik pedig - biccentett a tőle jobbra parkoló úgyszintén fekete Bugatti Veyron felé. - Ifrit. Nagyon faszák ugye?
- Illenek hozzád. - Mosolyogtam. Röhögni kezdett majd óvatosan megütögette Fenrir oldalát.
- Ezt bóknak veszem! Gyere elviszlek egy körre! - Dobott nekem egy bukósisakot. Amíg felvettem ő kinyitotta a garázsajtót és kitolta a járművet. - Pattanj fel! - Felültem mögé s a motor nagy hanggal beindult. - Kapaszkodj! - Megragadva a csuklómat a derekához nyomta. Tehát engedelmeskedve neki átkulcsoltam rajta a kezeimet.
Figyeltem amit kiszáguldunk a kapun és egyre messzebb kerülünk az iskolától. Beérve a zajos nagyvárosba néztem az elsuhanó emberi alakokat, éttermeket, házakat, üzleteket. Megálltunk egy piros lámpánál s a zebrán átsétáló lánycsapat nagyban bámult minket.
- Na milyen? - Kérdezte Dave'.
- Tényleg király. - Ismertem be. Nevetni kezdett. - Nem is tudtam, hogy van jogsid. - A lámpa váltott mi pedig elindultunk. Alig vettem ki a hangját a nagy zajokból.
- Egy fiú az úton válik férfivé, az oktatóm szerint. Szenilis volt az öreg de tudott valamit. - Választ kiabáltam neki. Elmerülve a beszélgetésbe észre sem vettem, hogy visszaértünk a vaskapukhoz. Csupán akkor amikor a motor leállt. Leszálltunk majd elindultunk a garázs irányába.
- Gyerekek! - Hallottuk meg Mrs. Harris hangját mögülünk. Megálltunk s pár pillanat múltán megjelent velünk szembe. - Nem akartam megzavarni a randitokat! - Mentegetőzött. - Ahogy Goethe is mondja " A fiatalok tanulás helyett izgalmakat akarnak!" Ez természetes. Viszont David remélem tudod, hogy a megcsalás bűn. De az én számon lakat, a többi rajtatok múlik. - Kacsintott.
- Mrs. Harris kérem ne kombinálja a dolgokat. - Mondta Dave'. - Egyébként nincs is barátnőm.
- Igen. Csak barátok vagyunk semmi több. - Folytattam Dave' szövegét kimért hangon. - Ráadásul nem hiszem, hogy tudnék máshogy tekinteni Dave'-ra. - Erre finoman az oldalamba könyökölt.
- Azért ne legyél ennyire nyers. - A tanárnő felnevetett. Közvetlensége még mindig furcsa volt számomra.
- Félretéve ezt a témát. Holnap jön egy új osztálytárs. Legyetek szívesek szóljatok a többieknek. Köszönöm. - Olyannak látszott mint aki indulni készül ám megtorpant. - Egy hónapban két új diák. Micsoda csavarok. - Újfent kacagott. Elment, mi pedig összenéztünk.
A sorsnak érdekes humora van.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése