Hétfő délutáni időtöltés

 A második óra biológia volt. Valóban írtunk s én, mivel kedves ember volnék súgtam Rony-nak, Zane-nak és alkalmanként Amy-nek is. Mr. Moore árgus szemei úgy bámultak felém, hogy egy pillanatig azt hittem kiszúrt. De hát mégis csak maffiózó vagyok. Az óra végén, mintha semmit sem tettem volna, egy laza mosollyal sétált el mellettem a két fiú. Amerika... 

 Ezután testnevelés következett. Még egy remek óra Mr. Moore-ral. A mai program egy gyors bemelegítés utáni foci volt. Három csapatra oszlott az osztály. Az egyik csapatkapitány Dave' a másik Erik lett. A harmadikat inkább csoportnak nevezném mivel a három lány elvonult a terem sarkába beszélgetni miközben az öreg tanár előtt a sebzett vadat játszották. Mr. Moore minden bizonnyal azért egy ilyen nem túl komplikált dolgot választott mivel Gilbert az óra elején jelenetet rendezett miszerint ő nem értesült arról, hogy ma van testnevelésünk szóval nem is hozott felszerelést. Ezt olyan körítéssel és drámával adta elő, hogy meginogtam abban nem színész-e véletlenül és nem rendőr. Aztán amikor már ötvenszer elmondták neki, hogy nem tesizhet a normális ruhájába duzzogva leült. Mira és én Erik csapatába kerültünk, Amy és Penelope pedig Dave'-ébe. A barna fiú felháborodott mivel elmondása szerint Erik elveszi tőle az összes sportokban kicsit is ügyes barátait. Erik csak egy halvány vigyor kíséretélben megvonta a vállát. Nem nagyon érdekel. Mondta. Végül is a mezesek kapitánya a szőkét a kapuba állította, Penelope-nak pedig a lelkére kötötte, hogy legalább kocogjon. Míg a mi csapatunkban megvolt az összhang a másikról ez korántsem volt elmondható. Dave' megkérdezte Penelope-t, hogy miért menekül a labda elől és miért nem próbál belerúgni mivel így öt-nullára igazán bele kéne húzni. A lány csak annyit felelt, fél attól, hogy esetleg fejbe találja. Az egyre dühösebb Dave' szépen tagoltan válaszolt neki. Banks, ez egy szivacslabda. Azért kell ezzel a szarral játszanunk mert félsz az igazitól. 

 Való igaz, hogy egy múltheti órán Penelope feje mellett repült el a focilabda  - aminek oka Dave' volt - ezért követelte, hogy többet ne hozzanak ilyen veszélyes "fegyvert" az órára mivel mennyit ártana a tanulmányinak ha agyrázkódást kapna. 

 Amy nagy nevetésben tört ki a fiú ideges parancsolgatását látva. Ezzel magára vonta figyelmét. A szöszi nem éppen volt a legjobb kapus amit a világ látott. Te pedig! - mondta felé fordulva - Legalább próbáld meg kivédeni! Csak egyszer! Végül is a lány eleget tett a kérésének mivel Mira egyik rúgását kivédte ám az azután következő Erikét nem tudta. Mi hárman belecsaptunk egymás tenyerébe minden gól után. 

 A végeredmény végül hét-három lett. Dave' megköszönte a két lánynak a próbálkozást. Mi hárman diadalittasan néztük amit Amy próbálja jobb kedvre deríteni Dave'-t. 

 Testi után a teremben ücsörögtünk a megszokott rend szerint. A téma már elterelődött a focimeccsünkről és a helyét átvette az, hogy a következő héten Amy szavaival élve bepofátlankodnak az iskolánkba a rokonok. A szőke megint felajánlotta Dave'-nak a lehetőséget, hogy elvállalhatja az állfiúja szerepét, amit a fiú elintézett egy "Nem leszek a pasid csak, hogy a bátyád előtt felvágj."-jal. 
   - Utálok hátul ülni. - Váltott témát Gilbert. Panaszosan sóhajtott. - Erik! - Vigyorodott el. Meglepetésemre gyorsabban megtanulta a neveinket, mint én azt gondoltam az eddig látott agyi teljesítménye alapján. - Nem cserélünk helyet? - A zöld szempár ránézett.
  - Hálj egy lótetemmel, féreg. - Felelte ridegen s azzal visszafordult a megsárgult lapokhoz. Gilbert hümmögni kezdett, közben gyorsan pislogott.
  - Ezt egy talánnak veszem! - Kacsintott. Amy letette az üvegét aminek feléig ért már csak a kóla. Kézfejével megtörölte a száját.
    - Akartam kérdezni, Nez' - kezdte - van valami hasznod abból, hogy maffiózó vagy? Mármint ami a mindennapi életben is használható. - tette hozzá gyorsan. Ezen el kellett gondolkozom. Eddig nem foglalkoztatott ez a gondolat.
   - Azt hiszem némi színészi tehetségem lett. - Mondtam bizonytalanul. Értetlenül nézett rám a kék szempár s közvetlen mellette Mira-é is. - Néhány küldetés során el kellett játszanom, hogy én nem én vagyok. - Magyaráztam.
  - Mutasd meg! - Mosolygott Mira. - Például játszd el Amy-t! - Bólintottam. A torkom megköszörülve próbáltam átállítani az agyam olyanra amilyen Amy-é.
   - Hali! - Tört fel belőlem egy szeleburdi vigyor. - Dave', ne vedd már el a szenyámat! Ez limitált kiadású Thomson-hambi! Tele sok-sok szeretettel! - Kacsintottam. Nevetni kezdtek. Zavarba ejtő volt ugyan de én is nevettem saját magam. Végignézve rajtuk megpillantottam amit Erik a könyvébe temeti arcát, hogy ne látszódjon amit nevet. - Erik röhög!  - Csattantam fel vigyorogva még mindig Amy bőrébe bújva. - Ez tök király nem, Dave'? - Az egyik öklömmel finoman belebokszoltam a felkarjába. Erik felkapta a fejét, meglátva, hogy mind őt nézzük nagy vigyorral a képünkön visszatemette az arcát.
   - Ne legyél szégyenlős haver! - Röhögött Dave'. - Gratulálj neki vagy valami! - Felém fordult.
   - Egész jó vagy ebben, Nezumi. - Dünnyögte.
   - Minden elismerésem a tiéd! - Veregette meg a hátamat Dave'. - Nekem ezt elérni két hónapig tartott még annak idején. - Mielőtt válaszolhattam volna egy szemüveges, hosszú, barna hajú lány állt meg előttem. Bell Hylett még sosem jött oda hozzánk beszélgetni. Legalábbis hozzám. Széles vigyorral a képén állt velem szembe s egyenesen a szemembe nézett.
   - Rád van szüksége a dráma klubnak! - Igazította meg a szemüvegét. - Az ilyen feltörekvő tehetségeket nem szabad hagyni kárba veszni! Mit mondasz? - Körbepillantottam. Úgy hallottam ez a lány nem igen szokta az új tagokat toborozni szóval ez egy igen ritka pillanatnak számított. Egyéb klub lehetőség híján, na meg azért is mert szeretem a színészkedést belementem a dologba. - Remek! - Csapta össze a tenyerét. - Holnap délután akkor megyek érted. Úgy is szomszédok vagyunk! - Eszembe jutott, hogy szombaton valóban a az enyém mellett lévő szobából  jött ki.
   - Álljunk csak meg egy pillanatra! - Pattant fel Gilbert. - Van drámaklub? Reggel már szemeztem a média klubbal de így most igen nagy bajban vagyok! Melyik legyen? - Gondolkozott.
   - Maximum háromba léphetsz be. - Mondta Penelope. - Szóval nem kell választanod. - A fiú megsimogatta a lány fejét amiért segített neki. A simogatás egy kicsit túlzás. Inkább összekócolta a haját.
   - Tetszik a lelkesedésed! - mosolygott Bell. - Akkor holnap! - Intett s tovább állt.
 A nap hátralevő része oly átlagosan telt, hogy már furcsállni is kezdtem. Órák után már vártam, hogy fény derüljön Amy kis titkára s elfojtsam a kíváncsiságot ami majdnem, hogy ideérkezésem óta motoszkál bennem. Penelope valami orvosi dologra hivatkozva passzolta a dolgot bár elmondása szerint nagyon érdekli. Tehát megkért minket minél részletesebben meséljük majd el neki. Dave' és Erik klub foglalkozásra mennek, Gilbert-nek pedig egyéb dolga van. Mira-val úgy döntöttünk, hogy először lerakjuk a táskáinkat s csak azután megyünk a szőkéhez.
 Nem döbbentem meg akikor a szobámba lépve Kate-t pillantottam meg amit az ágyamon ül az egyik könyvemet olvasva.
   - Üdv, Nezumi. - Becsukta a könyvet s lerakta maga mellé a matracomra. Köszönésképpen biccentettem. - Amy Thomson-hoz mész?
   - Igen. Jó a füled, mint általában. - Dobtam le a táskám s közben egy elismerő mosolyt küldtem neki. - Viszont beszélnünk kéne az üzenetedről. - Az asztalomra pillantottam. A cetli ami reggel még kikandikált az egyik füzet lapjai közül eltűnt.
   - Túl keveset tudsz még ahhoz. - Sóhajtottam. Milyen csökönyös egy lány. Épp az ajtó felé indultam amikor ismét meghallottam gyermeki hangját. - Nem vetted észre, hogy Penelope Banks ma a szokottnál furcsábban viselkedett? - Végig gondoltam a mai napot. Penelope sokkal hallgatagabb, magába fordultabbnak rémlett, mint máskor. - A helyedbe beszélnénk vele. Minél melegebb van a jég annál gyorsabban megtörik. - Kuncogott. Szó nélkül kiléptem az ajtón. Mira már ott állt velem szembe. Összenéztük. Egyszerre indultunk meg Amy szobája felé. Bekopogtunk, s a lány menten kinyitotta, mintha eddig ott állt volna csak azt várva, hogy megérkezzünk.
 Amy szobája tele volt plakátokkal a kedvenc zenekaráról. Az asztalán  néhány smink, füzetek és egy hajvasaló. Megpillantottam egy Ipad tokot a tankönyvein pihenni. Ott van még a szemüveg és kontaktlencse tokja is.  A könyves polcon ifjúsági regények és Harry Potter-ek hanyagul rendezve.
   - Nem is tudtam, hogy ilyeneket szeretsz olvasni. - Böktem rá az egyik, tini lányok között népszerű sorozat egyik kötetére.
   - Az is fura, hogy olvas. - Gúnyolódott Mira. Amy grimaszolt a lány vicce hallatán. - Bár én utálok. - Tette hozzá. Értetlenül néztem a lányra.
   - Milyen könyv volt amit kivettél a könyvtárból? - kérdeztem. Legyintett párat a levegőbe.
   - Csak egy vicckönyv. Valamivel nekem is el kell ütni a vasárnap estéket.
   - Azt hittem harc művészeti... - Gondolkodtam el. A karatéző kis srác az elején összekevert. Mielőtt Mira válaszolhatott volna valami Eszednél vagy? vagy Mit gondolsz mi vagyok én?-t, Amy megköszörülte a torkát. Figyelmünket visszatereltük a lányra. Megindul a világos fenyő szekrényhez s kitárja azt. Play Station, X-box, Nintendo. Hozzájuk való játékok katonás rendben. Egy huszonkét col-os monitor, hangfalak, fülhallgató. Mondhatni egy kész kis videojáték mennyország kollégiumi méretre kicsinyítve. Emlékeztet az otthonomra. A családunk, habár yakuza, imádja az ilyen dolgokat.
 Amy felemelte a The Walking Dead PS3-ra készült játék verziójának tokját.
   - Nem neked mondtam azt reggel hanem egy zombicsajnak. Bocsi.- Mira-val szótlanul álltunk. -Ilyenekkel szoktam szórakozni. Egy-két horrorjáték után viszont nem tudok aludni este. - Jelentette be. - Tényleg! Akartok játszani? Nemrég vettem egy újat ami szerintem tetszene nektek! - Amolyan Mi bajunk lehet belőle? gondolat kapcsán belegyeztünk. Elindította a Play Station-t. Nem sokkal később meg is jelent a játék habos-babos kezdőoldala.
   - Mi a szar ez? - Kérdezte Mira.
   - Egy randijáték! - Felelte Amy lelkesen. Magányos szüzek klubja. Futott végig az agyamon Dave' hangja. - Na kezdjük!
 Meglepetésemre a játék tényleg jó volt. Három srác volt a legelején. Nekünk pedig megoszlott a véleményünk. Míg Mira-nak a diákelnök, nekem a rocker, Amy-nek pedig a szemüveges magányos fiú aki folyton keksszel kínálja a főhősnőt.
 Talán fél órája mehetett a nyomdokozás akikor a barna felkiáltott: Ne szóljál már bele Amy! B válasz lesz és kész! Te amúgy is teljesen bele vagy zúgva Dave'-be. A szőke lány teljesen belepirult ebbe a mondatba.
   - Tényleg? - kérdeztem. Közben bambán pislogtam. Közelebb hajoltam, hogy elemezhessem Amy arcát ami egyre vörösebb lett. - Azt hittem, hogy csak jó barátok vagyok. Ő mit gondol rólad?
   - Még nem vallott.- Mondta Mira. - Tavaly év vége óta epedezik érte. Persze játssza az "áh dehogy tetszik nekem"-et de az csak kamu.
   - Én szurkolok neked! - Mosolyogtam a hüvelykujjam felmutatva.
 Végül két óra folyamatos videojátékozás után elköszöntünk a lánytól és visszaindultunk a szobánkba. Én eléggé éhesnek éreztem magamat tehát a konyha felé vettem az irányt. Itt találkoztam az épp levest szürcsölő Penelope-val. Eszembe jutott amit Kate mondott.
   - Kérsz levest? - Ajánlotta fel. Visszautasítottam, mondván egy sima szendvics elég lesz. Itt volt a soha vissza nem térő alkalom, hogy beszéljek vele.
   - Egyébként van valami baj? - Értetlenül bámult rám a tányér fölül. - Úgy értem, ma furcsán viselkedtél. Ezért gondoltam megkérdezem van-e valami oka. - Nyelt egy nagyot.
   - Észrevetted? Ez kedves! De nem is tudom, hogy kéne beszélnem róla... Végtére is csak te vetted észre, hogy nem olyan vagyok, mint általában. Szóval nem akarom a bajaimmal fárasztani őket. Jobb lenne ha eltűnnék. - Fel akartam pofozni. Egy nagy, csattanós fülestől mindenkinek helyrerázkódik az agya a befordult gondolatokból. Legalábbis az anyám szerint.
   - Ha nem mondod, hogy bajod van azt fogják hinni romlott halat ettél vacsorára. - A bácsikám egyik szavajárása volt de gondoltam kölcsön veszem. - Szerintem jobb lenne ha megbeszélnéd mindenkivel. - Beleharaptam frissel elkészített szendvicsembe. Penelope bámult maga elé elgondolkodva.
   - Összehívnál mindenit a szobámba? Addig felkészülök rá szellemileg. - Bólintottam s elindultam. Közben nagyban falatoztam. Mire Erik ajtajához értem az egészet megettem. Gondoltam ha ő jön Dave' is minden bizonnyal jönni fog. Mivel Gilbert úgy látszik szereti követni Dave'-t őt is letudom. a két lány pedig nem akart kimaradni semmiből.
Kopogtam. Pár pillanat múlva megjelent előttem, komor arccal.
   - Gyere velem! - Fogtam meg a kezét minden magyarázat nélkül és kihúztam az ajtón. Ő becsapta maga után s szó nélkül jött velem ahogy Dave' ajtajához rángattam. Ide is bekopogtam.
   - Nem mehetek vissza egy könyvért? Az arcodat elnézve unalmas dologról van szó. - Mondta Erik miközben azt váruk, hogy valaki is reagáljon.
   - Maradsz. - Parancsoltam meg neki ami nem volt ínyére. - Mit olvasol most?  - Tereltem el a témát mielőtt dühösen vissza nem menne a szobája nyugalmába.
    - Az Operaház Fantomját. - Eszembe jutott mennyi hasonlóság van közte és a Fantom között amit Kate-nak hála tudtam meg, nem is olyan régen. Kuncogni kezdtem. - Mi van? - Nem tudtam válaszolni mivel Dave' megjelent az ajtóban. Mögötte Gilbert.
   - Na csá! Mi a pálya? - Támaszkodott az ajtófélfának. - És miért fogjátok egymás kezét? Ha azt akarjátok, hogy segítések nektek elhagyni az országon ne is reménykedjetek. - Erik elrántotta a kezét. Meg is feledkeztem róla.
   - Ilyesmiről szó sincs. - Mondtam. Dave' kifújta a benntartott levegőt.
   - Már megijedtem, hogy az én kicsi húgom vagy lányom összeáll Erikkel. - Finoman megütögette a fejem búbját. - Na szóval miért jöttetek? - Erik arca amolyan "Azt én is szeretném tudni." kifejezésre váltott.
   - Penelope szeretne mindenkinek elmondani valamit és megkértet engem, hogy hívjalak össze tieteket a szobájába. - Dave' bólintott.
   - Akkor menjünk. - Lépett ki s Gilbert jött utána. - Egész nap a sarkamba van. - Súgta oda nekem kimerült hangon. Egy kicsit megsajnáltam.
   - Egy ideje érdekel valami. - Kezdtem. A szemeik rám szegeződtek.  - Gilbert te is rendőr vagy akárcsak Dave'? - Elvigyorodott.
   - Igazad volt Davie! A csajnak tényleg van szimata! Két maffiózóval együtt és nem félsz? Mester még mindig te vagy a legkirályibb! - Dave' sóhajtott. Gondoltam itt a lehetőség, hogy kiszabadítsam egy kis időre.
   - Dave' nem mennél el Amy-ékért? - kérdeztem. A fiú boldogan bólintott s már szaladt is a lépcsőn faképnél hagyva minket. Mi hárman elindultunk Penelope ajtaja felé.
   - Nem félsz két fiúval kettesben? - Vigyorgott Gilbert. - Bár az egyik a pasid szóval végül is megértem. - Erikkel szinte egyszerre kaptuk elő a stukkert ami eddig a zsebünkben pihent. - Micsoda összhang!
   - Csak barátok vagyunk. - Felelte Erik. - Te meg halott ha nem fogod be. - Ezután Gilbert feladta ilyen jellegű vicceit.
Penelope ajtót nyitott s amíg a többiek meg nem érkeztek zavartan kínálgatott minket mindennel teával és édességgel amije csak volt a szobában. Egyedül Gilbert kért egy gyümölcsös teát s mire elkészült a többiek is megjelentek.
   - Most elmesélem nektek - így Penelope - életem legsötétebb szakaszát.